kialvó

Teljes szövegű keresés

kialvó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <égő, lángoló, izzó test, anyag, fényforrás>, amely éppen kialszik (1, 1a), megszűnik égni, világítani. Kialvó fény, lámpa, láng, tűz.
2. (átvitt értelemben, választékos) Lassanként megszűnő, elmúlóban levő <érzelem>. Kialvó szenvedély, szerelem.
II. főnév <Csak ebben a szókapcsolatban:> kialvóban van: már kezd kialudni (1–2).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT