kiáll

Teljes szövegű keresés

kiáll ige
I. tárgyatlan Kívülre áll.
1. Vmely kívül levő v. külsőnek tekintett helyre megy, és ott megáll. Kiáll a folyosóra; kiáll a ® placcra; kiáll az udvar közepére, az utcára; kiáll az ® utcasarokra.  Marcinak Hortobágy volt rendes tanyája, | … Kiállt az országút síkjára, s az utas Száz lépésről látta, hogy majd lesz nemulass. (Petőfi Sándor) Az volt a szokása, hogy vasárnap délután kiállott a kiskapuba. (Móricz Zsigmond) || a. <Több ember közül kilépve v. zártabb, nem szem előtt levő helyről előlépve> vmely szabadabb, nyíltabb helyen megáll. Kiáll a ® hordóra; kiáll a szoba közepére; kiáll a sorok elé. Kiállt és beszélni kezdett.  Háromszor kerülte az [= Toldi] meg a korlátot; Nem kerűli többször, kiáll a középre. (Arany János) A szónoklatnál az ember szemtől szembe kiáll az emberek előtt. (Móricz Zsigmond)
2. Kiáll vhonnan: vmely bent levő helyet, vminek a belsejét elhagyja, azon kívül levő helyre lép, és ott megáll. (iskolai) Kiáll a padból: a padból a pad mellé áll. || a. A vele együtt haladók közül kilépve, tőlük elszakadva megáll, rendsz. azért, mert nem tud v. nem akar a többiekkel együtt haladni. Kiáll a menetből, a sorból.  Alig állt ki a táncsorból [= a táncolók sorából], midőn a cerimóniamester [= az udvari szertartásmester] kiszólítá az előszobába. (Jókai Mór) || b. (sport) A játékosok közül kilépve a játékot abbahagyja. Sérülése miatt kénytelen volt kiállni. || c. (átvitt értelemben) Kiáll (vhonnan): vmely társasjátékot abbahagy, nem vesz részt benne tovább. Kiáll a játékból. Kiáll a kártyázók közül. || d. (ritka, régies) <Iskolából> kimarad, tanulmányait abbahagyja.  Már kiállt az iskolából, lehet tizenhárom-tizennégy éves. (Tolnai Lajos) Az iskolából az „abé-ab”-nál [= a legelemibb ismereteknél] állott ki. (Mikszáth Kálmán)
3. Vmely magasabban fekvő, a környezetből kiemelkedő helyre megy, és ott megáll. Kiáll a bástyára, a hegycsúcsra.
4. Mérkőzés, harc, megvívására megjelenik a küzdőtéren. Kiáll vkivel v. vki ellen; ® birokra kiáll. Ki mer velem kiállni?  No s fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki? (Arany János) Nyolcvanötezer polgár állott ki fegyveresen a katonai erő ellen. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Kiáll a gátra, a küzdőtérre, a porondra; kiáll vkivel, vmivel v. vki, vmi ellen: magatartásával, cselekedeteivel kifejezi, hogy kész vkivel, vmivel felvenni a harcot. Bátran kiállt a fasizmus ellen.  Rajta, nemes lelkek! álljunk ki a gátra, | Már Európában csak mi vagyunk hátra. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy korty: s az ördöggel kiállunk. (Arany JánosBurns-fordítás) || b. (átvitt értelemben) Vmely ügy érdekében szót emel, vkinek, vminek a védelmére kel. Kiáll vkiért, vmiért v. vki, vmi mellett; kiáll elveiért, az igazságért, meggyőződéséért; kiáll a népért.  El sem feledte ezt a szerecsen király, Azért a magyarok védelmére kiáll. (Petőfi Sándor) Kiállok és megmondom nektek az igazat. (Karinthy Frigyes) Édesanyám … hihetetlenül ki tudott állani az igazság mellett. (Móricz Zsigmond)
5. Kiáll (vhonnan): <tárgy, ritk. személy> kijjebb van, mint a körülötte levő egyéb tárgyak v. mint a környező felület. Kiáll minden ® csontja; kiáll vmi a földből. Kiáll egy szög a falból. Kiáll egy könyv a többi közül.  Kiáll a hegy, tenger szigetje-formán A pocsolyából. (Arany János) Csupa somogyi fiú, s van közte egy, akinek a feje kiáll a csapatból, mint búzatáblába tévedt rozsszál. (Gárdonyi Géza) Gyár-marta szép, sovány, bús alvó, Melle horpadt, válla kiáll. (Ady Endre)
6. (átvitt értelemben) Vmi(jé)ből kiáll: <fájdalom, fájás vmelyik testrészében> megszűnik. Kiáll a fájás a fogából, karjából.  Ha lett volna a lábában fájás, az is kiállt volna belőle. (Jókai Mór)
7. (ritka, bizalmas) <Testrész, rendsz. kéz, láb> kimerülve elfárad; kifárad. Kiállt a kezem a cipekedésben.  A fülük már megunta azt a rettentő zsibongást, a lábuk kiállt a nagy tolongásban, a szemük betelt a látnivalókkal. (Tömörkény István) || a. (ritka) <Szív> nem ver egyenletesen tovább; <szívverés> kihagy.  Egy újonnan érkezett fogolytársunk összeesett, és kiállt a szívverése. (Kuncz Aladár)
II. Kibír.
1. tárgyas Elég erős ahhoz, hogy elviseljen vmit, ami neki szenvedést okoz; kibír. Kiállja a betegséget, a csapást, a megpróbáltatást.  A szelek mérgét nemesen kiálltam. (Berzsenyi Dániel) Szép asszonyért, szép lányért az igazi vitéz Tüzet-vizet kiállni, pokolba menni kész. (Garay János) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Kiáll vmit: vminek ellen tud állni. Kiállja vkinek a tekintetét: bátran szembenéz vele.  Csábitólag kandikált a Körte rám; Csábjait ki már sehogy sem Állhatám. (Petőfi Sándor) El nem piruló arccal állta ki férje szilárd, kemény tekintetét. (Jókai Mór)
2. tárgyas <Próbát, vizsgálatot> végig vállal, s a feltételeknek sikeresen megfelel. Nem állja ki az ® összehasonlítást; (átvitt értelemben) kiállja a próbát: a) <tárgy, eszköz, emberi alkotás> megfelel a próba feltételeinek, követelményeinek; b) <állítás, tétel> bizonyos próba ellenére is helyesnek, érvényesnek bizonyul; (átvitt értelemben) kiállja a tűzpróbát: nehéz körülmények között is megállja a helyét; kiállja a versenyt vkivel: valószínű, hogy az elsőségért vívott küzdelemben nem marad alul; kiállja a versenyt vmivel: van olyan jó minőségű, mint az.  [Népünk] tündérmeséi … bármely népfaj hasonló beszélyeivel kiállják a versenyt. (Arany János)
3. tárgyas <Büntetést, kínt> elszenved(ni kénytelen). Kiállja a rámért büntetést; (túlzó) a pokol minden kínját kiállja: borzalmasan szenved.  Le kellett neki feküdni s kiállani a három botot. (Jókai Mór)
4. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) (Ki) nem áll(hat) vkit, vmit: elviselhetetlennek, ellenszenvesnek érzi v. ítéli, nem szívelheti.  Arról nevezetes, hogy a vöröshagymát ki nem állhatja. (Jókai Mór) Hát nem tetszem neked? … Valld meg, hogy ki nem állhatsz. (Mikszáth Kálmán)
5. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (ritka) Meglevő formájában bizonyos ideig megmarad, eltart.  Az új kalap … nem állja ki két hétig. (Vas Gereben)
III. tárgyatlan (ritka, régies) Kiáll vmiből: összetevődik, áll vmiből; bizonyos részekből teljessé egészül ki.  Azt még persze nem tudom, miből fog az első szám kiállani. (Arany János) Csupa játékból áll ki az egész nap. (Jókai Mór)
kiállott.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT