kiakaszt
kiakaszt tárgyas ige
1. Kint levő, kül. vmely helyiségen kívül levő helyre (fel)akaszt vmit. Kiakasztotta a kabátját a folyosóra. Táblát akasztott ki a kapura. Kegyelem-zászlót tűz minden ijedt asszony, Lepedőt vagy abroszt fut hogy kiakasszon. (Arany János)
2. Olyan helyre akaszt (fel) vmit, hogy feltűnő legyen. Kiakasztja a képet a falra. A nagy falon, az ügyvédi iroda ajtaja mellett, óriási mappa van kiakasztva. (Babits Mihály)
3. <Ajtó, ablak szárnyát> kinyitva, akasztóval, kallantyúval rögzíti, hogy be ne csukódjék; kitámaszt. Akaszd ki az ablak szárnyát, mert becsapja a szél!
4. <Összeakasztó, összekapcsoló szerkezet vmely tagját, ilyen szerkezettel összekapcsolt v. általában vhová, vmibe beakasztott tárgyat> összekapcsolt, összeakasztott állapotából kiemel, kivesz. Kiakasztja a kampót a karikából. Kiakaszt egy vagont a szerelvényből. Megtörülte … a könyv tábláit s annak kapcsait kiakasztva, föltárta. (Jókai Mór) Patkós Dani leszállt lováról … Mordálya kéznél, kardja kiakasztva, rettenetes taglója jobb kezében. (Eötvös Károly)
kiakasztás; kiakasztat; kiakasztható; kiakasztó; kiakasztott.
