kiábrándul
kiábrándul tárgyatlan ige
1. Vmire vonatkozó ábrándjai, illúziói végképpen eloszlanak, nem hisz többé vmiben. Kiábrándul vmiből. Kiábrándult gyerekes elképzeléseiből. Sokat tanultam álomképeimből, Kiábrándultam sokból. (Madách Imre) Kiábrándulva legdédelgetettebb álmaiból, közömbösen ment … sorsa felé. (Babits Mihály)
2. Szerelmében csalódik, szerelme szétfoszlik, s már nem szerelmes vkibe. Régi szerelméből teljesen kiábrándult. Kiábrándult a lányból. Az asszony végképpen kiábrándult férjéből. Az egyikből még ki sem ábrándult egészen, máris egy másikba lett szerelmes.
3. Vkinek értékes voltába, becsületességébe, jóságába vetett hitét, bizalmát elveszti, és elhidegül iránta. Kiábrándul barátjából, környezetéből.
kiábrándulás; kiábránduló.
