kiabál

Teljes szövegű keresés

kiabál ige -t, -jon
1. tárgyatlan Hosszabb ideig v. egymás után többször kiált. Kiabál vkiért, vmiért; anyjáért, rendőrért kiabál; segítségért kiabál; kétségbeesve, torka szakadtából kiabál. Szóláshasonlat(ok): úgy kiabál, ahogy a ® torkán kifér; úgy kiabál, hogy majd a ® torka szakad belé.  Laci te, … Meg talállak csípni, Igy ni! | Ugy-e fáj? | Hát ne kiabálj. (Petőfi Sándor) Vége van a bálnak | s a kapusok kocsikért kiabálnak. (Kosztolányi Dezső) Ha rikkancs volna mesterséged, | segítnék kiabálni néked. (József Attila)
2. tárgyatlan Nagyon hangosan, a szavakat kiáltva beszél; lármázik. Ne kiabálj, nem vagyok süket! Mit kiabáltok itten?  Az udvaron cselédek lótottak-futottak, mindenféle nyelveken kiabálva. (Mikszáth Kálmán) Az asszony szédül, szidja gyermekét | s a szomszédné a gangon kiabál. (József Attila) || a. tárgyas Kiabálva mond vmit. Nem érteni, mit kiabál.  Néhány pillanat múlva lenn kiabálta a hordárom számát. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas (ritka, bizalmas) Úton-útfélen hangosan hirdet, híresztel vkiről vmit. Azt kiabálják róla, hogy kidobták.  Szegény Tisza, … Annyi rosszat kiabáltok róla, S ő a föld legjámborabb folyója. (Petőfi Sándor)
4. tárgyatlan <Madár> egy-egy rövid, rendsz. éles, magas hangot ad. Kiabál a kakukk.  A nádas … ma is épp olyan, mint régen … A vadmadarak éppen úgy fészkelnek és kiabálnak. (Móricz Zsigmond)
5. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) <Szín v. színes dolog> nagyon feltűnő, rikító. Ez a piros nagyon kiabál.
Igekötős igék: átkiabál; bekiabál; belekiabál; elkiabál; felkiabál; kikiabál; telekiabál; túlkiabál.
kiabálás; kiabálgat; kiabáló; kiabáltat.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT