ki [2]
ki [2] határozószó és igekötő
I. határozószó, középfok: ® kijjebb [e]
I. <Irányulás kifejezésére.>
1. <A beszélő v. a szóban forgó személy felől indulva, nézve:> künn levő helyre v. hely felé. Nézeget, ki az utcára. És megindul, ki a térre És irányát veszi jobbra. (Arany János) Minden ablaknak öblös vaskosara volt ki az utcára. (Jókai Mór) || a. A künn levő beszélő felé. Felmászik a fára: belekurkász … az oduba. A sok méh ki: reá Bernátra. (Gárdonyi Géza) || b. <Szorosabb, zsúfoltabb helyről> tágasabb, szabadabb helyre v. hely felé. Igyekezzünk csak kijutni, ki ebből a tömegből! || c. <Lakott hely belső területéről> a széle felé eső irányba(n), a széléig v. azon is túl. Elmentünk vele ki egészen az állomásig, az országútig. Ki a malomig csupa gyümölcsöst láttak. Gyere ki a mezőre, | a napsugár, a szabad ég | várnak az élvezőre. (Babits Mihály) || d. Nagyobb lakott helyen, városon kívülre. Elköltözött, ki a falura, tanyára. || e. Az ország határán kívülre. Elment, ki külföldre. A hajó úszott, buzgón, száguldva, ki, ki innen. (Nagy Lajos)
2. <Vmely ige odaértésével; gyak. más helyhat kiegészítéséül:> a határozóval megjelölt kint levő helyig, helyre, hely felé. A mozgékony Lónyai Menyhért az egész kánikula alatt úton van az egyik korifeus kastélyából ki, a másiknak a faluja felé. (Mikszáth Kálmán) Ki kell menni a szobából, ki az utcára. (Móricz Zsigmond) || a. <Kérdésre adott feleletben.> [Hová mész?] – Ki a kertbe. || b. Ki vmin: vminek belső oldala felől a külső oldala felé és azon túl tovább. [A tanító] rendes léptekkel haladt át az udvaron, ki a kapun. (Móricz Zsigmond)
3. <Rendsz. gyors mozgás érzékeltetésére, az elbeszélés, az előadás élénkítésére, ige nélkül; ki- igekötős ige helyett a. m. kifut, kiugrik, kirepül stb.> A vonat indul. Nekem se kell több: jaguár-ugrásokkal ki a kocsiból! Le a vonatról! – azon rongyosan, hajadonfővel, lyukas harisnyában. Rohanok, dühösen az állomásra. (Gárdonyi Géza) Hamar felkelt, felöltözött, s ki a kert lábjába! (Móricz Zsigmond)
4. <Erélyes, fenyegető felszólításként v. durva kiutasításként, rendsz. más határozóval együtt, ige nélkül:> azonnal távozz(atok) innen <bentről>! Ki ebből a szobából ki innen! Ki, ki orcátlan had! (Arany János) Pusztuljatok innen! … Ki! (Gárdonyi Géza) || a. <Ugyanilyen mondatban v. mondatként annak kifejezésére, hogy a beszélő a távozást, a változást önmagára nézve szükségesnek tartja.> Akárhogy, csak ki ebből a környezetből! Oh Melinda! – ki! | ki! a tető mindjárt reám szakad. (Katona József) –a1 <A szereplő ilyen véleményének jellemzésére.> Ki innen! Ki, amíg rá nem szakad a ház. Ki, amíg meg nem fojtja ez a rothadt levegő. (Móricz Zsigmond) –a2 (átvitt értelemben) Semmi más mód nem volt az életre, csak ki, ki ebből az életmódból, ki a falusi formák közül. (Móricz Zsigmond) || b. Ki vele!: a) távolítsák el!, dobják ki!, vigyék ki! „Kell galuska, Peti fiam, | Eszel-e?” | „Dehogy eszem, dehogy eszem, Ki vele.” (Vörösmarty Mihály); b) mondd (v. mondjátok) meg! No csak ki vele frissen, mit ad értük? (Jókai Mór) No ki vele, ha tudod! (Móricz Zsigmond) || c. (ritka) Ki az igazat!: mondd ki v. meg az igazat! Csak ki az igazat! (Jókai Mór) || d. <Arra való felszólításként, hogy a megszólított húzza ki a kardját a hüvelyéből.> ® Kard ki kard! Állunk elébe. Ki azzal a szablyával! (Móricz Zsigmond) || e. <Háziállatok kergetésére, az állatot kergető mondatszó-val kapcs.> Hess ki! Húj ki! Hücs ki! Hallom a Zsuzsi hangját is, amint az ólból hajtja ki a disznókat: Húj ki, húj ki! (Benedek Elek)
5. (hivatalos) Ki!: <ügyiraton a kiadványozásra jogosult személy aláírása előtt annak jelölésére, hogy az ügyirat kiadványozható>. Ki! Nagy József osztályvezető.
6. (átvitt értelemben) <Vmely zárt közösségből kválva, azt elhagyva:> szabadabb életforma v. nagyobb lehetőségek felé. Elvégezte az iskolát, szabad előtte az út ki az életbe.
7. Ki (é)s be: felváltva, hol ki, hol be; egyszer ki, máskor be; be (é)s ki: felváltva hol be, hol ki; egyszer be, máskor ki. Folyton ki s be jár. Csapkodták ki s be az ajtókat. (Tolnai Lajos) Mikor aztán tökrészegre ittad magadat, elmentetek valami lebujba, egyik lebujból a másikba! … az egész éjjel rossz helyeken jártál, ki és be, be és ki! … hogy merre? … elgondolni is utálat! (Ambrus Zoltán) A hosszúlábú gavallérok ásítozva (mint a színházban szokás) ballagnak ki és be a széksorok között. (Krúdy Gyula) [A farkas] éhesen, gonoszan | szimatolt, s beugrott az ablakon | és ki. (Szabó Lőrinc) || a. Se ki, se be: nem lehet se kijönni, se bemenni, ill. se kimenni, se bejönni; se be, se ki: nem lehet se bejönni, se kimenni, ill. se bemenni, se kijönni. A tömeg elzárja a kijáratot, s most se ki, se be. Lélek ez ajtón se be, se ki! (Arany János)
II. <Helyben létel kifejezésére.>
1. (népies) Kinn (1). Arra ki, a földeken.
2. (népies) Ki van vmi vmiből: vmely testrész a ruha v. a lábbeli lyukas részén át (ki)látszik. Ki van a lába, az ujja a cipőből, a könyöke a kabátból.
III. <Állandósult szókapcsolatokban.>
1. (népies) Nem volt ki vmiből (a házból, a faluból): nem mozdult ki onnan, (tartósan) nem hagyta el; nem volt kinn onnan. Nyolc éves innen-onnan, s még nem volt ki soha a faluból. (Mikszáth Kálmán) Csak éppen akkor volt ki a házból, ha sétára vitték. (Gárdonyi Géza)
2. Ki van: <bizonyos kártyajátékban v. más, hasonló szabályok szerint játszott játékban:> elsőként fogynak el a lapjai, ill. a játékhoz haszn. másfajta eszközei, s ezért nyert; kinn van. Három emelésre ki vagyok, s méltóságod maccsban marad. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben, tájszó) Nincs ki (egészen v. ritk. négyszögre): féleszű, hóbortos. Tetszik tudni, nincs ki egészen … Azt mondják, hogy … félkegyelmű, szegény. (Ambrus Zoltán) Hát igazán bolond? Az asszony vállat vont: – Abbezony [= az bizony] nincs ki négyszögre. (Gárdonyi Géza)
4. (átvitt értelemben, elavult) Ki van: vígan van. Lajos király … ki van és múlat prágai urakkal. (Arany János)
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a ki- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, ki- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként, ill. elhangzott állítás nyomósításaként; a szóban forgó igével egyértékű.> [Kifogott rajtad?] – Ki [= igen, kifogott], alaposan. [Kiöntötted a vizet?] – Ki.
