kezeskedik
kezeskedik [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. Vkiért anyagi jótállást vállal. Barátjáért ő kezeskedett. || a. Vkiért, vmiért erkölcsileg felelősséget vállal, jótáll vkiért, vmiért. Nem kezeskedem a műsorért. Vkinek kezeskedni kell a gyerekekért. Ki kezeskedik … arról, hogy mindezt komolyan mondod? (Herczeg Ferenc)
2. Vminek az értékét biztosítja, a sikert bizonyossá teszi. A tökélyről az kezeskedik, Hogy a munkás, ki ma csavart csinál, Végső napjáig amellett marad. (Madách Imre)
kezeskedés; kezeskedő.
