kevesell

Teljes szövegű keresés

kevesell [e-e-e] tárgyas ige -ek [ë] v. ..slek [ë], -esz [e] v. ..slesz [e] v. -sz, -ünk v. ..slünk, -tek [ë], -nek [e] v. ..slenek [e-e], -t v. ..slett [ë], -jen [ë]; -ni v. ..sleni [e]
1. Kevésnek tart vmit; vminek a mennyiségével, mértékével, fokával nincs megelégedve. Keveselli a fizetést. Kevesellte a végzett munkát.  Összesen csak másfél vagon búzája lett, s nagyon kevesellte. (Móricz Zsigmond) A fuvaros kancsalul nézte a pénzt a tenyerén, mintha kevesellné. (Nagy Lajos)
2. (népies) Kevésre becsül, nem sokra értékel; kicsinyel.  Valami előérzete lehetett, hogy annyira kevesellte a királyokat. (Mikszáth Kálmán)
kevesellhető; keveslés; keveslett; keveslő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT