kevés
kevés [e] számnév, határozatlan tőszámnév; középfok: kevesebb [e-e-e] v. (régies) kevesb [e-e], felső fok: legkevesebb, (tájszó) keves [e-e]
I. (melléknévi) kevesen [e-e-e], kevesebb [e-e-e] v. (régies) kevesb
1. Szám szerint pontosan meg nem határozott kis mennyiségű, kisszámú <személy, dolog>. Kevés adat, ember, könyv, néző, résztvevő; kevés szóval ¬ él. Egy szó kevés, de annyi Sem jöhetett ki az ajkán. (Petőfi Sándor) Könyörgök, hogy kevesb ember legyen S több fóka. (Madách Imre) Amely megyéből a legkevesebb ügydarab érkezik fel, az a legjobban kormányzott megye. (Mikszáth Kálmán)
2. Tömegében kicsi; kis tömegű <anyag, élelem, ital>. Kevés bor, gyümölcs, kenyér, só, víz. Kevés levest eszik. Kevés sört fogyaszt. Kevés cukrot kérek a kávéba. Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik … Kevesebb vért a köhögésnél, És a munkánál több erőt. (Ady Endre) Ötvösmestere lettem a királynak, mert értettem a módját, hogyan lehet kevés aranyból sok aranyat csinálni. (Krúdy Gyula)
3. Rövid tartalmú <idő, folyamat>; egy kis. Kevés vártatva ¬; kevés idő ® vártatva; kevés időm van. Kevés idő múlva újra találkoztak. Kevés gondolkodás után rájött a dolog nyitjára. Kevés idő múlván körülvevék Bánk | házát. (Katona József) Bízom Szeged népének lelkesedésében, hogy kevés idő múlva mentve lesz a hon. (Kossuth Lajos) || a. Vmely időtartamban csak néhányszor ismétlődő <cselekvés, jelenség>. Kevés szó esik vmiről: nem sokat beszélnek róla. Kevés utánajárással sikerült megszereznie a könyvet. Kevés eső volt a nyáron.
4. <Elvont főnév mellett:> kisebb mérvű, mennyiségű, fokú; kis mértékű; nem sok. Kevés híja ¬, hogy … nem …; kevés híján ¬; kevés a remény vmire. Kevés jót tudok róla mondani. Kevés szerencsével járt az útja. Nem kevés hasznot hajt ez a foglalkozás. Hegyfalussy … nem kevés önbizalommal … kedvet kapott a különös mulatsághoz. (Vas Gereben) Roppant szerencséje volt a szerelemben …, és kevés szerencséje a kártyában. (Mikszáth Kálmán) A harcot … | békévé oldja az emlékezés | s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. (József Attila)
5. Kisebb számú, kisebb mennyiségű, mint amennyire szükség volna, mint amennyit várnánk; nem elegendő. Vajmi kevés; ® valami kevés; siralmasan, szánalmasan kevés; kevés ahhoz, hogy … kevés volna neki a Dárius kincse is. Szerény kis összeg, ami meghalásra sok, de a megélésre kevés … (Jókai Mór) || a. Kevés hely: a) vmire nem elegendő kiterjedésű, szűk h.; b) szám szerint nem sok, kisszámú (ülő-)hely. || b. (állítmányként) (ritka) Vki kevés vmire, vmihez: a) nincs elég ereje, bátorsága, tehetsége vmit megtenni, végrehajtani. Kevés vagy te erre a feladatra. Kevés ő ahhoz, hogy azt megtegye. b) nincs elég magas társadalmi rangja, tekintélye vminek a véghezvitelére, teljesítésére. Kevés vagyok én ehhez, tekintélyesebb emberhez fordulj.
6. Egy kevés: csekély számú, nem számottevő mennyiségű; egy kis. Van még egy kevés pénzem. Van még neked egy kevés liszted?
7. Nem kevés: meglehetősen sok, elég sok.
II. (főnévi) keveset [e-e-e], kevese [e-e-e] (gyak. határozatlan névelővel)
1. Kis mennyiség vmiből. Vkinek kevés van vmiből; kevésen v. kevésbe ® múlik, hogy nem …; kevésre van szüksége; elvesz vmiből egy keveset; keveset ® vesz; sokat beszél, keveset mond: csak beszél, de nem mond lényegbevágót; sokat ígér, keveset ad. A sokon nem látszik meg, ha egy keveset elvesznek belőle. Megtermi mindenkor a tenger mélysége, Ami kevésre van éltemnek szüksége. (Petőfi Sándor) Amelyik főispán legkevesebbet jelent, az a legjobb főispán. (Mikszáth Kálmán) Az ember arra büszke …, hogy kevéssel beéri. (Móricz Zsigmond) || a. Kevese, kevesebbje: a) vmiből kisebb mennyiség vkinek a birtokában. Kevese van. Félti azt a kevesét, amije van. Akinek egy szilvafájával többje van, az már lefelé nem ismeri meg azt, akinek kevesebbje van. (Móricz Zsigmond) b) (ritka) vmely csoport kis(ebb) része. Embereinek csak egy kevesét tudta összeszedni. || b. Rövid idő. Kevésig, kevéssel előbb, később v. utóbb. Midőn kinyíltak szemei, Még látta kedvesét, de Egy pillanatnál kevesebb alatt Eltünt az. (Petőfi Sándor) Toldjátok udvarunknál múlatástok Még egy kevéssel. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. Kevés pénz, ill. kisebb érték. Kevésbe ® kerül; kevésbe van; kevésből (meg)él; kevésből kijön*: kevés elég neki vmire; kevésből megél; kevésre becsül vmit; keveset ad, fizet, kér, számít vmiért. Akinek lapos az erszénye, az kevéssel is beéri: nincsenek nagy igényei, szerény. || a. <Állandósult szókapcsolatokban az értékelés fokának kifejezésére.> Kevésbe néz v. vesz vkit, vmit: nincs jó véleménye vkiről, nem tart fontosnak vmit; kevésre becsül, néz, taksál, tart vkit: nem nagyon értékeli; keveset ad vmire: nem tartja fontosnak; keveset, kevesebbet ® mutat. Még eddig egy kevésre becsűltelek; | de most … | megvetlek. (Katona József) Így rimánkodott az; de kevésbe vette, | Fejét rázta Miklós, ahol nem szerette. (Arany János) || b. <Állandósult szókapcsolatokban:> nem nagy siker, eredmény, teljesítmény. Kevésre jut, megy; kevésre viszi; keveset vár vkitől, vmitől.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. Nem sokféle és nem sok <dolog>. Keveset látott életében. Keveset mutatott meg abból, amit tud. Az új pap holmija kevésből állott. (Mikszáth Kálmán)
4. Kevés, kevesek: az emberek közül általában v. az emberek szóban forgó csoportjából kevés személy; néhány. Boldog élet kevésnek v. keveseknek jut osztályrészül. Kevés akad, aki ilyenre vállalkozni mer. A roppant kevesek közt … Te végig ott maradtál Jövendő orvosának, Tanító mesterünknek! (Juhász Gyula)
III. (határozóragos alak, határozószó-szerűen)
1. Kevésben: kevés szempontból, csak némely tekintetben. Nagyon kevésben hasonlít az apjához. Ez az új típus csak kevésben tér el a régitől.
2. Kevesen: kevés személy együtt. Kevesen vannak. Kevesen szólaltak fel. Kevesen jártak hangversenyre.
3. Keveset (mértékhatározóként, főhangsúlyos szóként): a) kis mértékben, kevéssé. Keveset lendít a dolgon. Kevesebbet árt, mint amennyit használ. Árt, nem árt, én azzal keveset gondolok, Terád pedig kicsit tartozik a dolog. (Arany János) b) (rendsz. középfok és felső fokban) ritkán, kevésszer. Keveset jár színházba. Minél kevesebbet figyelmezteted, annál jobb. Én járok oda a legkevesebbet. c) rövid ideig. Keveset időzik vhol; vár egy keveset; keveset élt: rövid életű volt. Ma kevesebbet kellett várni, mint tegnap. || a. (mértékhatározóként, mellékhangsúlyos helyzetben) Egy keveset v. (ritka) keveset: a) kis mértékben, egy kevéssé; kissé. (Egy) keveset még csiszolódnia kell. Tanya, – … A tél körme | oldaláról egy keveset | repesztgeti még a meszet. (József Attila) b) egy kis ideig, rövid ideig. Várj még egy keveset!
4. Kevésszer: kis számú esetben; keveset (III. 3b). Kevésszer voltam náluk.
5. Kevéssel: (középfok mellett) kicsivel, nem sokkal; (egy) kevéssel hosszabb, több; (egy) kevéssel részletesebben.
6. Legkevesebb: körülbelül, de legalább. Ez belekerülhetett legkevesebb ezer forintba. Hat szál kard csattogott össze, s legkevesebb három halott maradt a viadaltéren. (Jókai Mór) Szappanra legkevesebb hét krajcár kell. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): ld. dohány.
Szóösszetétel(ek): 1. kevésbeszédűség; kevésvérűség; 2. édeskevés.
