ketyeg
ketyeg [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige -ett, -jen [ë, ë] (csak 3. személyben) (hangutánzó)
<Óra v. az órához hasonló szerkezetű más készülék, műszer> tiktak hangot ad. Erősen, halkan ketyeg vmi. Megállt az óra, nem ketyeg. Közönyösen ketyeg a falióra. (Juhász Gyula)
ketyegő.
