kettőzés
kettőzés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában a kettőz igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit (meg)kettőznek; vminek megkétszerezése, kétszeresére növelése. Az adagok, a bér, a jutalom, a tét kettőzése; az őrség kettőzése; az erőfeszítés, az éberség, az óvatosság, a szorgalom kettőzése.
2. (nyelvtudomány) Vmely betűnek, főként mássalhangzó betűjének v. betűje első írásjegyének kétszer (egymás mellé való) írása, a beszédhang hosszúságának jelölésére. Az egyjegyű, a kétjegyű betűk kettőzése. A finn nyelvben a magánhangzók hosszúságát is kettőzéssel jelölik. || a. (ritka, nyelvtudomány) Vmely beszédhangnak, főként mássalhangzónak hosszan ejtése, megnyújtása. || b. (táncművészet) Kettős lépés.
3. (ritka, régies) A kettőzik (1) igével kifejezett folyamat, állapot; káprázás, duplán látás. A szem kettőzése.
4. (sport) <Vízilabda sportban> a játékosnak az a mozdulata, amellyel társától a dobott labdát gyors beleütéssel kapura, ill. a kapuba továbbítja.
5. (kohászat) Az az eljárás, amelynek során két fémlemezt hengereléssel összeerősítenek.
6. (tájszó) A kettőz (2), kettőzik (2) igével kifejezett tevékenység, munka; egy időben marokszedés és kévekötés.
kettőzéses; kettőzési.
