kettéválik
kettéválik tárgyatlan ige
1. Két részre, darabra válik. Kettéválik a fal, a menet. || a. Két v. kétféle részből áll(ónak látszik). A haja középen válik ketté. Az ellentétes színezés okozza, hogy kettéválik a kép.
2. (átvitt értelemben) Két egységre, csoportra, táborra oszlik. Az intézmény az átszervezés folytán kettévált.
3. (tudományos) Kettővé, két egésszé válik. A sejt osztódással kettéválik.
4. Kettéágazik. Az út kettéválik.
kettéválás; kettéváló; kettévált.
