kettévág
kettévág tárgyas ige
1. Két darabba vág; elvág. Kettévágja a ceruzát, a papírlapot; kettévág egy kockacukrot; kettévágja a csomót. || a. (átvitt értelemben) A hangja … acél volt, úgy mondta ezt acélhangjával, mint aki el van tökélve egy kellemetlen csomót azonnal kettévágni. (Babits Mihály) || b. Kettévág vkit: <fenyegető értelmű szókapcsolatban:> kegyetlenül ellátja vkinek a baját. Ha kettévágják se: bármennyire kínozzák is, semmiképpen sem teszi meg, amit kívánnak tőle. Ebadta rossz kölyke, mindjárt kettéváglak. E nem fog beszélni. Nem ez, ha kettévágják se. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) <Vmely folyamatot> hirtelen félbeszakít, megszüntet; véget vet neki. Kettévágja a beszédet, a társalgást, a vitatkozást; mintha (csak) kettévágták volna: hirtelen <félbeszakadt, megszűnt>. Sokszor torrá válik a víg lakodalom, S a muzsikát kettévágja a siralom. (Csokonai Vitéz Mihály) De ideje végre, a szót kettévágnom. (Petőfi Sándor) A szerelem egy s örök … Ketté a halál sem vágja. (Arany János)
Szólás(ok): ld. gordiuszi.
kettévágás; kettévágható; kettévágó; kettévágott.
