kétrét
kétrét határozószó
1. Úgy, hogy vmi két réteget alkot, ill. alkosson. Kétrét hajtja a papírt. Talált egy vastag gyapotkendőt, bekötötte vele a macska fejét, kétrét a szeme táján. (Mikszáth Kálmán)
2. (túlzó) Kétrét görbül, görnyed, hajol: a) nagyon mélyen lehajol. A tengelyt fogta kétrét görbülve. (Mikszáth Kálmán); b) (átvitt értelemben) túlságosan alázatosan, meghunyászkodva viselkedik. Egy öt láb magas emberke lépett a szobába…, a törhetetlen vasember egyszerre kétrét görnyedt. – Ah, méltóságos megyefőnök úr! (Jókai Mór)
