kétélű
kétélű [t-é] melléknév -en [e]
1. Olyan <eszköz, főként vágó v. szúró szerszám>, amelynek két éle van. Kétélű zsilettpenge; kétélű fegyver ¬; kétélű kard, penge, tőr. Fejem fölött kétélü bárd. (Arany János) A leány … kirántotta elrablója öve mellől az éles kétélű tőrt. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <megnyilatkozás>, amely erős, éles célzatossággal irányul vki, vmi ellen, de annak is árthat, akitől származik, ered. Kétélű beszéd, célzás, tréfa. Ne feleljetek rá körözsi halászok! | Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok. (Arany János)
