kétélű

Teljes szövegű keresés

kétélű [t-é] melléknév -en [e]
1. Olyan <eszköz, főként vágó v. szúró szerszám>, amelynek két éle van. Kétélű zsilettpenge; kétélű fegyver ¬; kétélű kard, penge, tőr.  Fejem fölött kétélü bárd. (Arany János) A leány … kirántotta elrablója öve mellől az éles kétélű tőrt. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <megnyilatkozás>, amely erős, éles célzatossággal irányul vki, vmi ellen, de annak is árthat, akitől származik, ered. Kétélű beszéd, célzás, tréfa.  Ne feleljetek rá körözsi halászok! | Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok. (Arany János)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT