kétéltű
kétéltű [t-é] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (ritka, állattan) Olyan <állat>, amely fejlődése során először vízben él, kopoltyúval lélegzik, majd mikor ennek helyébe kialakul tüdeje, áttér a szárazföldi életmódra. Kétéltű állatok, gerincesek.
2. (átvitt értelemben, ritka) Kettős, kétféle életmódot folytató <személy>. Falun és városban egyaránt otthon van, igazi kétéltű ember.
3. (katonaság) Mind szárazföldön, mind vízen használható <katonai gépjármű>. Kétéltű harckocsi; kétéltű páncélgépkocsi.
II. főnév -t, -ek, -je [e, e]
1. (állattan) Kétéltűek: a gerincesek törzsének egyik osztálya (Amphibia); kétéltű (I. 1) állatok. A békák, gőték és szalamandrák tartoznak a kétéltűekhez.
2. (katonaság) Kétéltű (I. 3) katonai gépjármű. Egy szakasz katona kétéltűkön kelt át a folyón.
