két [1]

Teljes szövegű keresés

két [1] számnév, tőszámnév (melléknévi)
I. (melléknévi) (ragtalan alakban)
I. A szám jelölésére.
1. Egynél eggyel több <személy, dolog>. Két darab; két ember; két forint; két jó barát; két méter; két szál gyertya; két szép könyv; két arca van; két részre oszt; két rossz közül a kisebbik; két-két: mindegyiknek k., külön-külön k.; két szív ® összedobban; két tűz ¬ közé szorul.  Haza és szabadság, ez a két szó, melyet Először tanuljon dajkától a gyermek. (Petőfi Sándor) Ott állt … a két szultánfi [= a szultán két fia] is. Nyájasan szorítottak kezet a magyar urakkal. (Gárdonyi Géza) Pontosan végigmentek a két év történetén. (Móricz Zsigmond) || a. <Osztó értelmű kifejezésben:> két-két. Mindegyik gyereknek két süteményt adott. || b. <Páros testrészek főhangsúlyos jelzőjeként, gyak. nyomósító értékkel:> mind a két, mindkét. Két kézre fog vmit; két lábra áll; két látó ¬ szeme; két szememmel láttam: nagyon jól láttam; két vállra ® fektet vkit.  Mernék fogadni, hogy két lábát térdig eljárja. (Vas Gereben) A bögrét két kezébe fogta. (József Attila) || c. Mind a két: kettő közül mindegyik; mindkét. Mind a két leányát férjhez adta. Mind a két lábára sántít.  Mind a két szemére vak szegényke. (Mikszáth Kálmán)
2. Egymástól különböző; kétféle. Megígérni és megtenni az két dolog.  Mi két úton járunk. (Tolnai Lajos)
II. <Sorszámnévvel kapcsolatos jelentésben v. sorszámnév helyett.> <Időpont megjelölésére:> Két óra: éjfél v. déli 12 óra után a második óra vége. Két órakor; két óra előtt tíz perccel; két óra után öt perccel; két óráig; két óra két perc(kor).
II. (határozóraggal, határozószó-szerűen) Kétszer: a) <számnév előtt:> kettővel megszorozva. Kétszer kettő (az) négy. b) <számnév és mértéknév v. mértéknévből képzett melléknév előtt, annak kifejezésére, hogy a szóban forgó terület akkora, hogy egyik oldala két, a másik oldala a tőszámnévvel meghatározott mértékegységnyi:> Kétszer három méteres szoba; c) <hasonlításban szereplő mennyiségként:> Kétszer akkora; kétszer annyi; kétszer több; d) (ritka) <középfokú melléknév előtt nagyítás kifejezésére:> kétszeresen, sokkal. Kétszer is nagyobb nála; c) két ízben, két alkalommal. Kétszer is meg kell gondolni, fontolni, stb.: jól, alaposan meg kell gondolni; nem ® kéreti magát kétszer; ne mondjam kétszer: <fenyegetésként:> nyomban tedd v. tegye meg, amit mondtam; nem mondatja magának kétszer: nyomban megteszi, amit mondanak neki. Csak kétszer beszéltem vele.
Szólás(ok): ld. légy, ló, pap, szék. Közmondás(ok): kétszer ad, ki rögtön v. gyorsan ad: a gyors segítség hatásosabb.
Szóösszetétel(ek): 1. kétablakos; kétágyas; kétajtós; kétábrocos; kétatomos; kételemű; kétemeletes; kétesztendős; kétévenként; kétezres; kétfázisú; kétfelől; kétférjűség; kétfokos; kétfontos; kétfüles; kétgarasos; kétgyermekes; kéthajós; kéthegyű; kéthengeres; kéthónapi; kéthónapos; kéthúros; kétirányú; kétjáratú; kétkarikás; kétkerekű; kétkeresztes; kétkoronás; kétlábnyi; kétlapátú; kétlebenyű; kétlelkű; kétlevelű; kétliteres; kétlövetű; kétmaroknyi; kétméretű; kétméteres; kétmotoros; kétnapi; kétnapos; kétnullás; kétnyílású; kétórai; kétötöd; kétpatájúak; kétpatás; kétpengős; kétpólusú; kétputtonyos; kétrét; kétrőfös; kéttornyos; kétujjnyi; kétvitorlás; 2. egy-két; mindkét; tizenkét.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT