készület
készület [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (régies) Annak a cselekvése, aki vmire készül (3); készülődés, felkészülés. Nem kell a hősnek készület, Ha kard világol oldalán. (Vörösmarty Mihály) Szerettem volna, ha egy kis időm jut a készületre. (Csiky Gergely) || a. (régies) Vmely cselekvés szándéka, esetleg előkészülete. Miért szenved itt Riedele, soha nem tudakozám …, annyit azonban ki lehete vennem szavaiból, hogy republicanusi gondolkozásáért s talán készületeiért. (Kazinczy Ferenc) Én mindig készültem írni, de mindig a készületnél maradtam. (Arany János)
2. (csak többes számban) (régies, választékos) Az a cselekvés, hogy többen hozzájárulnak vminek az előkészítéséhez; előkészület. Mintha azoknak elbocsátására még semmi készületek sem történtek volna. (Eötvös József) || a. (régies, választékos) Készületeket tesz vmire: hozzákészül vagy intézkedéseket tesz vminek az elkezdésére, megtételére. Távozott a hadnagy; Veselényi pedig | A rejtélyes útra tette készületit. (Arany János)
3. (választékos) Tanulással, tanulmányok folytatásával, gyakorlással szerzett készség, tudás. Kellő készülettel ment a vizsgára. Készület nélkül kezdett az előadáshoz. Fiam, jer, ezek a boldogtalan bőgésükkel minden készületedet kiverik a fejedből. (Tolnai Lajos)
4. (elavult) Vmely célra haszn. készlet v. készülék. E készülettel nyolcszáz holdnyi térséget is be lehetett fogni. (Vas Gereben) Egy gitárból állt minden úti készülete. (Jókai Mór)
5. (ritka) Készenlét (2). Készületben tart vmit; készületben van nála vmi.
készületi; készületű.
