készség
készség [ss v. sz-s; sz-s] főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) Annak a személynek a jellembeli tulajdonsága, (kedély)állapota, aki kész (7) vmire; vminek a megtételére, véghezvitelére, vmire való gyors, szíves hajlandóság. Segítő, vállalkozó készség; a jóra való készség; készséget mutat vmire: készséggel: szívesen, készségesen; készséggel megtesz vmit; készséggel vállalkozik vmire. Hiányzik belőle az erre való készség. A fáradhatatlan szorgalmatosság, … és gyors készség szokta annak a drága fának gyümölcsét elérni, kit az emberek dicsőségnek hívnak. (Zrínyi Miklós) De mit vala tenni? örömét mutatá s készségét hazamenetelre. (Vörösmarty Mihály) Felállt székéről s katonás készséggel kérdé: – Kívánja nagyságod, hogy összedoboltassam a sereget? (Jókai Mór) Add ide a kezedet – mondotta a fiú. A leány készséggel odanyújtotta. (Gárdonyi Géza)
2. Vmely tevékenység gyors és pontos végzésére begyakorlás által kifejlesztett képesség; gyakorlottság, jártasság, ügyesség. Előadói, fegyverforgatási, mesterségbeli, nevelői, szónoki készség. A fejszámolásban meglehetős készsége van. Bizonyos készségre tett szert a gyorsírásban. Kellő készséget szerez a számvitelben. A zongorajátékban a technikai készséget is fejleszteni kell. E fordítások … tanúsítják a húszéves ifjú műfordítói készségét. (Gyulai Pál) || a. Az ezzel párosult hajlam, hajlandóság. Harci készség; színészi készség.
3. (népies, régies) Ugyanarra a célra haszn. összetartozó tárgyakból álló felszerelés; készlet. Tűzgyújtó készség. || a. (népies, régies) Használati v. berendezési tárgy; holmi. Rezes kardom … Derék készség, két tinóért nem adnám. (Arany János) A hátán lötyögött … a tarisznya, s az is efféle magavarrta készség. (Gárdonyi Géza) A söntés mögé fekszik, hol deszkából van ágyforma készség. (Tömörkény István) || b. (tájszó) Több mindenféléből összeállított, összekevert dolog; keverék. Kukoricalisztet vetnek a bögre aljába, egy darab hagymát szétnyomnak, … s vizet öntenek a tetejébe. Mire fölforrt a készség, megvan az étel. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): beszédkészség; harckészség.
készségű.
