késő

Teljes szövegű keresés

késő melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév -n, -bb
1. (rendsz. határozóval) Olyan, aki v. ami késik, még nem érkezett meg v. még nem történt meg. A sokáig késő vendég, intézkedés, kiutalás, segítség. Sokáig várt még a már jó ideje késő értesítésre.
2. A szükséges, a várt idő után történő, elkésve jelentkező, érkező. Késő bánat; késő segítség; késő tanács. Az orvos, sajnos, későn érkezett.  A kertben még egy késő rózsa nyit. (Juhász Gyula) || a. Az általában megszokott időpontnál utóbb történő. ® Korán vagy későn; későn fekszik; későn keltél fel (® felkel); későn kel. Igen későn érkezett haza.  Későn ébredtek föl, összeölelkezve … (Hunyady Sándor)
3. Olyan <vendég>, aki jóval a szokott idő után érkezik; kései.  Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár. (Tóth ÁrpádPoe-fordítás) || a. (ritka, régies) Későn született, kései <gyermek>.  Jött … a méla Simon … | Legkésőbb fia Káldornak. (Vörösmarty Mihály)
4. Jóval a kezdeti szakasz után levő s már a vége felé járó <napszak, évszak>. A késő ősz hideg napjai. A késő délután nem alkalmas erre.  A ház mélyebbre vetette árnyékát maga elé. Késő délután volt. (Babits Mihály) || a. Az esti, éjjeli órákban történő.  Sokszor a hideg hold éjjeli sugára Csodálkozva néz le a késő munkára. (Arany János)
5. A vége felé járó, a végéhez közeledő <életkor>. Késő öregkor. Késő öregségében házasodott meg.  Késő vénség fehérlik | fejemen. (Katona József) Egy hang mely csilingel az égi madárban Hogy lerombolt fészkét rakja késő nyárban. (Arany János) Misi még késő öreg korában is visszaemlékezett ezeknek az óráknak az unalmára. (Móricz Zsigmond)
6. (irodalmi nyelvben) A távoli jövendőben élő, levő, bekövetkező; kései. Késő századok, unokák, utókor.  Hogy a késő Emlékezet | … Álom gyanánt eszmélne csak A rég eltünt csatákra … (Arany János) Az eszme él s a láng, mely fellobog, Világot késő századokra vet. (Madách Imre) Ha majd kiásnak a hamú özönből Álmélkodó késő évezredek, Találnak ott – s majd ráismernek erről – Egy fölemelt főt s egy üres kezet! (Vajda János) || a. <Múltbeli eseményhez viszonyítva:> sok idő múlva utána következő, levő, történő.  Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén … késő százak [századok] után, méltán láttassa vezérlő Párducos Árpádot …? (Vörösmarty Mihály)
II. határozószó (rendsz. határozó előtt)
1. A szóban forgó napszakban, évszakban a kezdeti szakasztól jó távol, a szóban forgó napnak, évszaknak vége felé. Késő tavasszal. Késő délután történt. Késő éjjel sem tudott elaludni. Késő este érkezett.  Ily késő éjszaka ki jár Ott kinn a temetőn? (Eötvös József) Késő éjjel értem a tanyára. (Petőfi Sándor) Másnap késő délfelé ébredt fel Harter úr; világos reggel vetette haza a vigalomból. (Jókai Mór)
2. (ritka, népies) Későn.  De késő jársz a fonóba. (népköltés)
III. főnév -t, -je [e] Késve érkező személy. A tanár bejegyzi a későket az osztálykönyvbe. Barátunk notórius késő, ma is elkésett.
IV. <Állítmányként v. állítmány névszói részeként, rendsz. a szófaji érték átmeneti jellegével.>
1. A szükséges, a várt idő után nem elég hamar v. éppen elkésve (van, történik vmi). Most már késő, mindennek vége! Már késő volt, nem lehetett rajta segíteni. Most már késő ezen gondolkodni. Még nem késő v. nincs késő cselekedni.  Ha az álom elnyomott, S mi is alszunk, boldog Isten! | Akkor aztán késő minden. (Vajda János) Most már késő. Nyolc év bűnös mulasztását nem lehet egyetlen napon jóvá tenni. (Kosztolányi Dezső) Nem nyafognék, de most már késő, | most látom, milyen óriás ő. (József Attila)
2. Késő van (volt): az idő már az éjszaka felé közeledik (közeledett); (öreg) este van (volt) már. Nagyon késő van (már), feküdjünk le. Késő volt, amikor hazaértünk. || a. Késő van (volt): vmely napszakban végzett cselekvés szokásos idejéhez viszonyítva kései (volt) az idő. Késő van már, kelj fel! Ilyen késő van már? Akkor menjünk ebédelni! || b. Késő (volt) már az idő: (öreg) este van (volt).  Bár késő volt már az idő, de ezt a járást el kellett még aznap végezni. (Jókai Mór)
V. Későre; a) kései időpontra; kései időre. Későre halaszt vmit. (Jó) későre várták.  Egyik-másik [növendékem] nagy későre elém vetődött. (Tolnai Lajos); b) a kellő időpont után sokára; sokkal utána.  A kis poronty az apja halála után született, de nem későre. (Mikszáth Kálmán); c) későre jár (az idő): vmely cselekvés, történés szokásos időpontjához viszonyítva előrehaladott már az idő; d) későre jár v. válik (az idő): az este már jócskán (meglehetősen) előre haladt. Későre jár (már az idő), haza kell mennünk.  Későre vált az éjjel. (Arany János)
későcske.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT