keserül
keserül [e-e] tárgyas ige -t, -jön
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Keserül vmit: viseli vminek a kínos következményeit. Kaszáltuk mi is a dicsőséget kazalszámra; azt keserüljük most. (Jókai Mór)
2. (régies, költői) Keserül vkit: vkinek az elvesztése miatt nagy lelki fájdalmat érez. György haragja pedig lészen rendkivűli, Mert vitéz szolgáját igen keserűli. (Arany János)
Igekötős igék: megkeserül.
keserülő.
