keserű
keserű [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e] -bb
1. Kisebb-nagyobb mértékben az epe, a kinin ízéhez hasonló ízű. Keserű barackmag, bogyó; keserű falat: (átvitt értelemben is) kellemetlen, nehéz, terhes feladat; keserű orvosság; keserű pilula ¬; keserű pirula ¬; keserű pohár ¬; keserű kenyér; a száműzetés keserű kenyerét ¬ eszi; keserű szájíz ¬; keserű (lett) a szája ® íze. A kávé cukor nélkül keserű. Szóláshasonlat(ok): keserű, mint az ® epe v. az ® üröm. Mind a négy port beleszórta egy pohár vízbe … s egyszerre kihörpintette … Szűz Mária, de keserű volt. (Kosztolányi Dezső) || a. Nem (túlságosan) édesített, (kellemesen) kesernyés. Keserű pálinka, csokoládé. || b. Keserű mandula: a mandulának olyan változata, amely mint alany nemesítésre alkalmas, magva azonban mérgező hatású (Prunus amydalus amare).
2. (átvitt értelemben) Nagyon kellemetlen bántó, sok kellemetlenséggel, kínos érzéssel járó <dolog>. Keserű kötelesség; keserű igazság: olyan i., amelynek ténye v. bevallása, tudomásul vétele igen kellemetlen, fájó. Okulva a keserű leckékből, játszotta a közönyöst. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben) (Mély) fájdalmat okozó, mélyen elszomorító, elkeserítő, leverő <esemény, dolog>, nehezen elviselhető <érzés, lelkiállapot>. Keserű bánat, gyötrelem, veszteség. Mást, mint vesztének keserü fájdalma, nem érez. (Vörösmarty Mihály) Keserű érzéssel mentem a világnak. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Ilyen érzést kifejező; keserves. Keserű panasz, sírás, szavak, szemrehányás; keserűen felel, panaszkodik, sír. És megúntam a dalt is, Ajakam | Csukott és keserű. (Tóth Árpád) Együtt sírtak. Keserű könnyek mocskolták fiatal arcukat. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben) (Sok) bánattal, bajjal, gonddal, megpróbáltatással járó <állapot>; nyomorúságos, keserves. Keserű árvaság, rabság, szolgaság. Csöppenj bé keserű életem Poharába, édes szerelem! (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben) Fájdalmasan csalódott, kiábrándult s ezért bús, elkeseredett <személy>, kesergő. Keserű ember, lélek. || a. Ilyen személyhez tartozó, vele kapcsolatos. Társam után az én szivem keserű. (Arany János) Az én | keserű lelkem | … menekűl a kétségbeesés | tétlen sivatagába. (Szabó Lőrinc) || b. (átvitt értelemben) Mindennel leszámolt, mindenre kész, a végsőkig elszánt; elkeseredett (1a) <érzés, lelkiállapot>. Keserű bosszúvágy, düh, elszánás v. elszántság. || c. (átvitt értelemben) Csalódást, elégedetlenséget, fájdalmat rejtve, álcázva kifejező <megnyilvánulás>. Keserű gúny, kacaj, mosoly, nevetés, szatíra. Egy emberöltőn folyt a dáridó | S ékes meséje Toldi hűségének, | Soha egy riasztó, becsületes, Egy szabaditó vagy keserü ének. (Ady Endre)
II. főnév -t, -je [e] (csak egyes számban)
1. Keserű ital v. étel, kül. kesernyés szeszes ital, gyomorerősítő. Lehörpintett egy pohárka keserűt. Ilyen keserűt még soha életében nem ivott. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Kellemetlen, fájdalmas, szomorú érzés, ill. ilyen hangulatú dolog, esemény, tapasztalat. Ketten leszünk az örömre, Ketten a keserüjére. (Vörösmarty Mihály) Keserűből jön az édes, Édesből a keserű. (Arany János) Ne vegyétek kezetekbe a dolgaimat – ha nem szeretitek a keserűt. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. keserűföld; keserűfű; 2. gyomorkeserű.
