kesely [1]
kesely [1] [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (népies) Olyan <háziállat, főleg ló>, amelynek szőrzete sötétebb színű, vmelyik, esetleg több lába azonban kisebb-nagyobb magasságig fehér. Békót tettem kesely lovam lábára, Mért nem hallgat a gazdája szavára. (Tompa Mihály) || a. Kesely láb: háziállatnak, főleg lónak olyan lába, amelyet kisebb-nagyobb magasságig fehér szőrzet borít. A ló jobb külső lába kesely. || b. Kesely lábú: olyan <ló>, amelynek egy v. több lába ilyen. Kesely lábú csikó, kanca.
2. (tájszó) Fehér v. világosabb foltokkal tarkázott <állat, főleg ló, szarvasmarha>.
3. (tájszó) Világos, sárgásfehér v. sárgásvörös szőrű <állat, főleg ló, szarvasmarha>.
4. (tájszó) Világosszőke, hirtelenszőke <haj, emberi szőrzet>. Meghagyta nőni hosszúra ritkás kesely szakállát. (Jókai Mór) A borbély … ajánlatot tett, hogy feketére megfesti a kesely hajam. (Móra Ferenc) || a. (tájszó, költői) Fakó színű <emberi testrész>. Itt jött rám a karácsony, Rám a kesely arcú pogányra. (Ady Endre) || b. (tájszó) Kesely bajusz: részben sötétebb, részben világosabb színű tarka b.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (népies) Kesely (1–3) ló. A jó merániak legszebb lovon | ficánkolódnak, – tegnap egy kesely, | ma szürke, holnap egy fakó. (Katona József) || a. (átvitt értelemben) Gyí keselyem: fiatal Bűn, Gyí | jó lovam: fekete Álom. (Ady Endre)
