kerub
kerub [ë] főnév -ot, -ja, (ritka) kerubim [ë], kerubin [ë] -t, (régies) kérub (régies írva: cherub, cherubin, cherubim is)
1. (vallásügy) <A keresztény és a zsidó vallásban> hatalmas, értelmes szellemi lénynek képzelt angyal. Rendelt seregekben cherubínok állnak. (Zrínyi Miklós) || a. (vallásügy) <A biblia szerint> az elvesztett paradicsomot lángoló pallossal őrző angyal. Úgy állt vetélytársnéjával szemközt, mint egy cherub! (Jókai Mór) Minket vad kherubok űztek ki A hazugságok édenéből. (Ady Endre)
2. (művészettörténet) Gyermeki testtel ábrázolt szárnyas angyal. Ott aludt egy ágyban két gyermek. Szépek, mint két kis cherubin. (Jókai Mór)
