kertelés [2]
kertelés [2] [e-ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (tájszó, régies)
A kertel [2] igével kifejezett cselekvés, művelet; kerítés csinálása, készítése, vminek elkerítése. || a. Vmit, vmely területet elhatároló, védő alkotmány, építmény; kerítés. Egymásra hordott sziklákból négyszegletű kertelés van emelve. (Jókai Mór)
kertelési.
