kerget
kerget [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. Futásra, menekülésre kényszerítve követ, űz azért, hogy elfogja. A gyermek pillangót, a kutya nyulat kerget; egy rántani való csirkét kerget; kergeti a ® pagátot; kergetik a tolvajt. Szóláshasonlat(ok): fut, mintha kergetnék: nagyon f.; úgy megy, mintha kergetnék: nagyon siet, rendkívül gyorsan megy. Mind lóra kap, … Kergetik a Matyi hűlt nyomait. (Fazekas Mihály) Néha olyan jól élt, hogy virágokat szedett, meg lepkét kergetett. (Gelléri Andor Endre) || a. (kissé népies) <Megfutamodott ellenséget> nyomon követ, hogy utolérje; üldöz. Szaladt az ellenség, mert hisz huszárok kergették. (Vas Gereben) Kergettem a labanc-hordát. (Ady Endre) || b. (népies, rosszalló) <Állatot> a szükségesnél gyorsabb, erőltetett munkára v. menetre hajszol. Ne kergesd azokat a lovakat! Hajtsd csendesen a libákat (legelni), ne kergesd!
2. <Személy> parancsával v. magatartásával, cselekvésével arra kényszerít, hogy vhonnan eltávozzék, ill. hogy vhova menjen. Vkinek a ® karjaiba kerget vkit. A gyermekeket aludni kergeti. Juliát minduntalan sürgették rokonai, hogy … válasszon valakit imádói közül, s a többit kergesse magától. (Jókai Mór) Édesapám annyira elfoglalt ember volt, hogy mi gyerekek alig ismertük …, s ha este megjött, legtöbbször már aludtunk, vagy éppen aludni kergettek. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, túlzó) <Állandósult szókapcsolatokban:> vmely nem kívánatos állapotba kényszerít vkit, vmit. Kétségbeesésbe, őrületbe kerget. A gond halálba kergette. Pokolba kergetsz azzal a trombitával. Arany csal s ostor kerget tégedet A zsarnokért megvíni, szolganép. (Petőfi Sándor) Öngyilkosságba kergette a matematika professzorát. (Krúdy Gyula) || b. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely testi v. lelki állapot, ill. érzés embert v. állatot> vhova sietni kényszerít. Majd hazajön, ha az éhség kergeti. A szomjúság a kúthoz kergette a jószágot. Tudta, hogy az apát a szeretet kergeti hazafelé. (Vas Gereben) || c. (átvitt értelemben) Vmi az arcába kergeti a vért: vmely izgalom, nagyfokú érzelem hatására elpirul vki. || d. (átvitt értelemben, ritka) Vmi kerget vkit: vmely tény, érzés vkinek az életét nyugtalanná, zaklatottá teszi. Kergetik a gondok. A kamat meg a sok uzsorás Hajt, kerget, üldöz, zálogol. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Reszkető hangod elárulta, hogy tiltott vágy kerget. (Tolnai Lajos)
3. (választékos) Vkit, vmit kerget: vmely személy v. dolog után vágyódva folytonosan utána jár, hogy elérje. Ábrándokat kerget; ideálokat kerget; ® lidércet kerget; kergeti a boldogságot; szerencséjét kergeti. Ismeretlen messze föld vidékin Kísér s hurcol titkos érzetem; Rengetegben, sziklák omladékin, S vad pusztákon árnyát kergetem. (Kölcsey Ferenc) Csak álma tündérképét kergeti, Mint egy vadonban bujdosó fakír. (Berzsenyi Dániel) Ezentúl legalább nem kergetsz hiú álmokat … (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) <Természeti erő> úgy mozgat, hajt vmit, vkit, mintha űzné, üldözné. A szél kergeti a fellegeket. Peregnek a fákról az őszi levelek, Kit erre, kit arra kergetnek a szelek. (Lévay József)
5. (átvitt értelemben, választékos) <Esemény, jelenség egy másikat> időben gyorsan követ. Közbeszólások kergették egymást. De csak úgy boronga szemein az álom, Mintha árnyék napfényt kerget a határon. (Arany János) A zene folyton szólt, egyik bánatos nóta a másikat kergette. (Justh Zsigmond)
Szólás(ok): ld. tatár.
Igekötős igék: átkerget; bekerget; belekerget; elkerget; felkerget; hátrakerget; hazakerget; kikerget; körülkerget; lekerget; megkerget; összekerget; széjjelkerget; szétkerget; végigkerget; visszakerget.
kergetés; kergetett; kergető.
