keresztút
keresztút [t-ú] főnév
1. Két, egymást többé-kevésbé derékszögben metsző (nem városi) út, ill. ezek keresztező pontja. Kiállt a keresztútra, és leste, merről jön már végre egy kocsi. Keresztúton állok, Merre tartsak? (Petőfi Sándor) Az utolsó keresztútnál őrünk … lecsapta fegyverét a földre, s kijelentette, hogy … ő nem jön tovább velünk. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben, ritka) Az életnek, az eseményeknek olyan szakasza, amelyben, ill. amikor vki fontos változás előtt áll, v. választania kell több lehetséges cél között; válaszút. Amit … e dús Élet | … megtagadott, az nem is kell már Itt a keresztuton. (Ady Endre)
2. (tájszó) Útkanyarulat megrövidítésére való, vmin keresztülvezető út; általút.
3. (vallásügy) <Katolikusoknál> Krisztus kínszenvedéseit és kereszthalálát ábrázoló tizennégy képből v. domborműből álló sorozat templomban v. a kálvárián (1a). || a. (vallásügy) <Katolikusoknál> a kálvárián (1a) levő stációk (5) végigjárása és az ott való ájtatosodás, főleg a nagyböjtben; kálváriajárás. Keresztutat jár, tart. || b. (átvitt értelemben, ritka) Nehéz, szenvedésekkel teli életút. A durva férj oldalán valóságos keresztutat járt.
keresztúti.
