kérdés
kérdés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vkihez intézett olyan szó v. szavak, amely(ek)re a beszélő feleletet vár; az, amit vki kérdez. ® Feltett kérdés; fogas kérdés; micsoda kérdés!: hogy lehet ilyen lehetetlen dolgot kérdezni?!; ® találós kérdés; a kérdések ® kereszttüzében; a kérdések ® pergőtüze; ® kitér vmely kérdés elől; ® kitérés vmely kérdés elől; igennel, kitérően válaszol a kérdésre; megfelel a kérdésre; ® elüti a kérdést; ® feladja a kérdést (vkinek); ® feltesz vmely kérdést (vkinek v. vki előtt); kérdést intéz vkihez; ® megkerüli a kérdést; ® nekiszegezi a kérdést; mellének ® szegezi a kérdést; kérdésekkel ® megrohamoz vkit. Az újságírók megrohamozták kérdéseikkel. Felelek szaporán, csak tedd fel a kérdést. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Kérdéseit tudományos módszerrel szögezi Jancsi mellének, aki közönyösen válaszolgat. (Kosztolányi Dezső) || a. (nyelvtudomány) kérdő mondat. ® Egyenes kérdés; eldöntendő kérdés v. (ritka) döntő kérdés: olyan kérdő m., amelynek tartalma teljes egészében kérdéses, s amelyre igenlő v. tagadó választ vár a kérdező (pl. Megírtad a levelet? Elment-e már?); ® függő kérdés; kiegészítendő kérdés v. (ritka) kiegészítő kérdés: olyan kérdő m, amelynek tartalmában csak vmely részlet kérdéses (, ezt kérdő névmás v. kérdő határozószó fejezi ki,) s a kérdező csupán erre vár választ (pl. Ki volt itt? Hova mész? Hány könyv ez?). || b. Válasz adására illetékes szervhez írásban beküldött v. e szerv előtt szóban előadott érdeklődés; tudakozódás. Kérdésére levélben válaszolunk. Kérdésével forduljon a szakminisztériumhoz. || c. (iskolai) <Oktatás közben v. vizsgán> a tanulókhoz v. a vizsgázóhoz intézett, feleletet kívánó kérdő mondat v. felszólítás a tanulók, ill. a vizsgázó tudásának kipuhatolása v. vmely ismeretre, összefüggésre való rávezetés végett. Kisegítő v. ® mentő kérdés; az egész osztályhoz intézett kérdés. A kérdésre kitűnően felelt. || d. (irodalomtudomány) Költői, szónoki kérdés: olyan kérdő alakú mondat(ok), amely(ek) az olvasó, ill. hallgató figyelmének felkeltésére való(k), de az író v. a szónok nem vár rá(juk) feleletet.
2. (főleg állítmányként) (átvitt értelemben) Bizonytalan, kétséges, kétségbe vonható dolog. Kérdésbe ® hoz vmit; vmit kérdésbe ® von; nagy kérdés: a) nehezen megoldható; b) nagyon bizonytalan dolog; nem kérdés: a) egészen bizonyos, kétségtelen; b) szót sem érdemel, nem fontos. Kérdés, hogy eljön-e. Hogy tud-e Vilmos fogalmazni? Az nem kérdés. Ha nem tud, majd megtanul. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Kérdésen kívül: kétségen kívül, kétségkívül, kétségtelenül. Kíváncsiak lesznek – kérdésen kívül olvasóim, miért választá Jónás épp Taksony megyét jövő tetteinek színhelyeül? (Eötvös József) || b. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Kérdésben forog v. van vmi: eldöntésre vár, szó van vmiről. Az van kérdésben, a tivornya mellől miként húzkodja el a cimborákat? (Vas Gereben) Élet és halál forog kérdésben. (Jókai Mór)
3. <Fejtegetésben, tárgyalásban, vitában> olyan részlet, amely még nincs megoldva, eldöntve, és amely állásfoglalást, megtárgyalást, megvitatást kíván; probléma. ® Bizalmi kérdés; döntő, égető, elvi kérdés; fontos, időszerű, jelentéktelen, nyílt kérdés; ® nyitott kérdés; ® személyes kérdés; vitás, vitatott kérdés; a kérdés felvetése ¬; a kérdés felmerül, felvetődik, megoldódik; boncolja, érinti, fejtegeti a kérdést; felvet vmely kérdést; kiélezi a kérdést; ® megközelít vmely kérdést; megvitat vmely kérdést; tárgyalja, tisztázza a kérdést; foglalkozik a kérdéssel. Lenni? vagy nem lenni? – kérdések kérdése! | Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése. (Csokonai Vitéz Mihály) Rabok legyünk vagy szabadok? | Ez a kérdés, válasszatok! (Petőfi Sándor) Rendszerint elméleti kérdéseket vitatott. (Kuncz Aladár) A nevelők … nyelvészeti kérdéseket fejtegettek. (Krúdy Gyula) || a. Vminek a kérdései: vmely tudomány(szak)nak az ismeretanyaga. A biológia, a fizika, a jogbölcselet, a művészettörténet kérdései. A nyelvtudomány kérdéseivel foglalkozik. Egy nagy összefoglaló mű jelent meg a gazdaságtan kérdéseiről.
4. Elintézendő jelentős ügyek, felderítendő összefüggések egységet alkotó csoportja. A dunai kérdés; gazdasági, gyarmati, jogi kérdés; a ® keleti kérdés: nemzetiségi, politikai kérdés; ® szociális kérdés; tudományos kérdés; az atomerő gazdasági felhasználásának kérdése; vmely kérdés szakértője.
5. (átvitt értelemben) Vminek a kérdése: a) vmi függ tőle; ® élet-halál kérdése; b) vmitől, vminek a lététől, mivoltától függ. Ez becsület, kultúra, tanultság, vérmérséklet kérdése. Bertácska, … én igazán el is venném magát, ha ez csak a szív kérdése volna. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Évek, hetek, napok, órák stb. kérdése: már csak v. még évek, hetek, napok, órák stb. kellenek, hogy vmely ügy sorsa eldőljön, vmi megoldódjék. || b. Idő kérdése: a) bizonyos idő múlva fog vmi eldőlni, megoldódni; b) (így is: már csak idő kérdése) bizonyosan bekövetkezik, de nem tudni, mikor.
Közmondás(ok): Amilyen a kérdés, olyan a felelet: ahogyan kérdeznek vkit, az úgy válaszol.
Szóösszetétel(ek): 1. kérdéskomplexum; 2. agrárkérdés; életkérdés; földkérdés; határkérdés; időkérdés; kabinetkérdés; kenyérkérdés; keresztkérdés; körkérdés; kulcskérdés; lakáskérdés; létkérdés; munkáskérdés; nőkérdés; pályakérdés; parasztkérdés; pénzkérdés; presztízskérdés; részletkérdés; sorskérdés; ténykérdés.
