kaució
kaució főnév -t, -ja (1945 előtt)
1. Anyagi, vagyoni biztosíték (2), óvadék. Pénztárosi kaució. Kaució ellenében szabadlábra helyezték. Kaucióval felvették az állásba. [A lapért] a kauciót önnek kell letenni. (Tolnai Lajos) Kapott … valamicske készpénzt, azt leolvasta Pálnak. A kaució, meg a … kunyhó fejében. (Móra Ferenc)
2. (Házassági v. katonatiszti) kaució: az a rendfokozatonként megállapított nagyságú pénzösszeg, ill. ingatlan, amelyet a nősülni szándékozó hivatásos katonatisztnek biztosítania kellett, hogy a kamatok, ill. a jövedelem lehetővé tegye a tiszti család részére a ranghoz méltónak tartott életmódot. A menyasszony családja nehezen tudta letenni a kauciót.
Szóösszetétel(ek): kaucióképes; kauciómentes.
kauciójú; kauciós.
