kátyú
kátyú [ú v. u] főnév -t, -ja
1. <Felázott, sáros úton> a járművek kerekeitől kivájt mélyedés. Kátyúba jut a szekér. A kocsi elakadt a kátyúban. Az út kövezetlen volt, és a mély kátyúkban hol jobbra billent a taliga, hol balra. (Gárdonyi Géza) A lovak lassítottak, a kocsik nagyokat zökkentek a kátyúkban. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatokban:> vkinek az ügyét, előbbre jutását, boldogulását akadályozó, gátló, megakasztó körülmény; olyan helyzet, amelyből nehéz v. lehetetlen kikerülni, előbbre jutni. Kátyúba jut; kátyúba kerül a ® szekere; kihúz, kiránt, kisegít a kátyúból vkit. Múlt tél óta egy betűt sem haladtam – ott vagyok most is a kátyúban, hol akkor a kerekem betörött. (Arany János)
kátyús.
