kastély
kastély főnév -t, -ok, -a
1. Uralkodóknak, arisztokratáknak, gazdag polgároknak rendsz. parkkal övezett, különálló, nagyméretű, díszesebb vidéki lakóháza. Főúri, grófi, királyi kastély; elhagyott, ódon, pompás kastély. A volt grófi kastélyban ma munkások gyermekei üdülnek. A büszke kastély zajtalan, kiholt, A lég is benne nyomasztó, hideg. (Tompa Mihály) Kastélyába vitette föl atyja, Ott letevék a hűs palotán. (Arany János) Árvult kastély gondját Kóbor kutya őrzi. (Ady Endre) Sűrű park közepén oszlopos kastély emelkedik. (Nagy Lajos) || a. Nagyobb, díszesebb épület. Földesúri kastély. || b. <Mesében, babonás elképzelésben> különleges sajátságokkal felruházott, lovagvárszerűnek elképzelt nagy épület. Elátkozott, elvarázsolt kastély; ® kacsalábon forgó kastély.
2. A kastély lakói, kül. urai. Mulat a kastély. Az egész kastély rémületben van.
Szóösszetétel(ek): 1. kastélyépület; kastélyerkély; kastélykert; kastélytető; 2. vadászkastély; várkastély.
kastélyi; kastélyos.
