kárvallott

Teljes szövegű keresés

kárvallott melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. Olyan <személy>, akit anyagi károsodás, veszteség ért, aki vmely ügyben anyagilag vesztes maradt. A kárvallott panaszost vigasztalják. A kárvallott rászorulóknak segélyt osztanak. Szóláshasonlat(ok): búsul, (szomorú, óbégat), mint a kárvallott cigány ¬.  Sietett a kárvallott embert tízszeresen is kielégíteni. (Vörösmarty Mihály) A kórus padján egymagam ülök én, | mint egy kárvallott, elkeserült legény. (Babits Mihály) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Kárt szenvedett, kárba ment, veszett <dolog>.  A kárvallott fél hektó sör árát majd valamiképpen behozza [a kocsmáros]. (Krúdy Gyula)
II. főnév -at, -ja Kárvallott személy. A kárvallottak jelentkezzenek.  Kárvallott vónék, az éccaka egy falka betyár rátört a házamra. (Móricz Zsigmond)
kárvallottság.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem