kártya [1]
kártya [1] főnév kártyát, kártyája
1. A játék fajtája szerint eltérő, meghatározott számú és ábrájú lapokból álló csomag, a kártyajáték eszköze (1). Kártyán ® kivet; kártyát ® forgat; ® leemeli a kártyát; megemeli a kártyát; ® megkeveri a kártyát; ® összekeveri a kártyát; ® rakja a kártyát; ® ütik a kártyát; ® veri a kártyát. A kártyában négy szín van. A kártyából babonás emberek jósolni is szoktak. Hoztál magaddal kártyát az útra? Új kártyával játszunk. Hogy van-e szeretőm? | … Ha az úrfi tudni ugy kivánja: Van cigányné s van annak kártyája. (Petőfi Sándor) Mint elegyes kártyát csuda szemfényvesztő Más rendbe varázsol, ha lecsap a vessző: | Etele azonkép hadai forgását Keze intésével intézi varázsát. (Arany János) A kisasszonyok még javában verték a kártyát, amikor Szindbád jelentette, hogy tovább utazik. (Krúdy Gyula) || a. Ennek vmelyik fajtája, amelyben meghatározott számú, ábrájú és értékű lapok vannak. ® Francia kártya; ® magyar kártya. || b. <Vmely játszmában> egy-egy játékosnak kiosztott v. a játék folyamán kezében lévő lapok összessége. Nem ® fest a kártya vkinek; jól ® jár a kártyája; rosszul ® jár a kártyája; ® belenéz vkinek a kártyájába; ® kiosztja a kártyát; kártyát oszt. Ne nézz a kártyámba! Ápolt keze olyan határozottan nyúlt a kártya után, mintha ez a szép kéz acélból lenne, orvosi csipesz. (Hunyady Sándor)
2. (gyak. többes számban) Kártyalap. Kopott kártya; egy ® játszma kártya; egy ® pakli kártya; belelát vkinek a kártyáiba v. vkinek a kártyáiba lát: (átvitt értelemben is) ismeri rejtett szándékait; ® rossz kártyára tett; ® kiteríti kártyáit; kártyát ® vet; ® nyílt v. (ritka) nyitott kártyákkal játszik; ® kijátssza az utolsó kártyát. A kártyák már egészen zsírosak voltak a sok játékból. A bűvész a kártyákat kiterítette az asztalra. Még a hetes is jó kártya a jó szerencse mellett. (Mikszáth Kálmán) A pasziánszot rakja ujjad | … És a kártyák hullnak az asztalra. (Babits Mihály)
3. Kártyajáték, kártyázás. Egy játszma kártya; kártyából él; nyer v. veszt a kártyán. A jó vásár egy kis kártyára valót is hozott. (szójárás) Aki szerencsés (, ill. szerencsétlen) a kártyában, szerencsétlen (, ill. szerencsés) a szerelemben: <tréfás megjegyzés kártyázás közben>. Szent-Iványi Benedek …, Rátonyi Gábor és egy ismeretlen, abbahagyták a kártyát. (Kazinczy Ferenc)
4. (bizalmas) Kartonlap, melyen az üzemi v. vállalati dolgozó munkahelyre való érkezésének és onnan való távozásának időpontját tüntetik fel, rendsz. bélyegzőórával. Amikor a gyárba érkezem, lebélyegeztetem a kártyámat.
5. (régies) Levelezőlap. Jól esett látnom, hogy ott hevernek azok a képes kártyák is, amelyeket mink küldtünk Pestről. (Gárdonyi Géza)
6. (régies) Névjegy (1). Látogató kártya. Három órával ezelőtt érkeztem a faluba … Kártyát dobtam, s meghívtak. (Herczeg Ferenc) A Halál … mindig csak semmiség: Ráver az életünkre És még se más, mint egy Kis látogató kártya. (Ady Endre)
7. (szövőipar) <Szövőszéken> az a rendsz. kartonból készült, lyukakkal ellátott, téglalap alakú alkatrész, melyet sokadmagával egybefűzve többnyire a szövetben levő minta kialakítására használnak.
Szólás(ok): felfedi kártyáit: betekintést enged terveibe; keveri a kártyát: rosszindulatúan bonyolítja az ügyet; nem tisztességes módon mesterkedik.
Szóösszetétel(ek): 1. kártyaállás; kártyabank; kártyabarát; kártyabarlang; kártyabűvész; kártyacimbora; kártyacsomó; kártyafelvétel; kártyafigura; kártyaház; kártyahős; kártyaidő; kártyakeverő; kártyakompánia; kártyamaradék; kártyamester; kártyanyereség; kártyaparti; kártyaszín; kártyaterem; kártyatrükk; kártyaveszteség; kártyavető; 2. játékkártya; tarokk-kártya; ütőkártya; vizitkártya.
