kártékony
kártékony melléknév -an, -abb
1. Olyan <állat, növény>, amely élettevékenységével az embernek v. gazdaságának kárt okoz(hat); káros, kártevő. Kártékony állat, madár, ragadozó, rovar; kártékony gyom. Az aranka élősködő, kártékony növény. Lelőtték az anyát nyilaikkal, mint valami kártékony vadat. (Jókai Mór)
2. (régies) Olyan <személy>, aki természeténél, tevékenységénél, jellegénél fogva ártani, kárt okozni, pusztítani törekszik. Kártékony elemek.
3. Olyan <természeti v. társadalmi, szellemi jelenség>, amely lényegénél fogva bajt, kárt, romlást okoz; ártalmas, káros, pusztító hatású. Kártékony árvizek, felhőszakadás, jégesők; kártékony befolyás, eszmék; kártékonyan hat vkire v. vmire; kártékonyan befolyásol vkit*. Valóságos Juvenálisa a hiúságnak … meg a tudományt és művészetet kizsákmányoló kártékony középszerűségnek. (Ambrus Zoltán) || a. (népies) Az egészségre ártalmas, káros. Kártékony ital, orvosság. A dohányzás kártékony.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
kártékonyság.
