kárpótlás
kárpótlás főnév
1. Teljes v. részleges kártérítés. ® Hadi kárpótlás; ® úrbéri kárpótlás; kárpótlásra kötelez vkit; kárpótlást ad, kap, nyújt, szerez vkinek, vmiért; kárpótlásként, kárpótlásképpen, kárpótlásul ad vkinek vmit. Lear királyt csak úgy lehet e kiadásba bevenni, ha ama társulatnak kárpótlás adatik. (Gyulai Pál) || a. Vmely elszenvedett hátrány, sérelem, veszteség helyrehozására, pótlására adott, ill. kapott elégtétel, jutalom, vigasztalás. Kárpótlást vesz magának vmiért. Neki a süteményből kevesebb jutott, ezért kárpótlás jár. Ifjúkori szenvedéseiért kárpótlásra talált a családi életben. Színnel és zenével telik meg a színpad, kárpótlásul az elfutó életért. (Karinthy Frigyes)
2. A kárpótlásul (1) adott, ill. kapott (pénz)összeg v. más érték. Kifizette, megkapta a kárpótlást. Ez a szabad délután kárpótlás a múltkori túlórázásért. A hosszas várakozásért kárpótlás volt a jó műsor.
kárpótlási.
