káromkodás
káromkodás főnév -t, -ok, -a
A káromkodik igével kifejezett cselekvés; szitkozódás. A káromkodás durva, visszataszító dolog. || a. Felindultságot, bosszúságot, dühöt kifejező durva, átkozódó, trágár v. a vallásos érzületet sértő kifejezés; szitok, szitkozódás (a), átkozódás (a). ® Betyáros káromkodás; cifra, éktelen, huszáros, kacskaringós, ocsmány, trágár káromkodás; ® kicifrázza a káromkodást. Káromkodásban tört ki minden csekélységért. „Én paraszt? én?” – Amit még e szóhoz gondolt, | Toldi Györgyre szörnyü nagy káromkodás volt. (Arany János) Már a piac másik végén bukdácsolt, de még akkor is hallottuk a káromkodását. (Móra Ferenc)
káromkodási.
