karol

Teljes szövegű keresés

karol ige -t, -jon
1. tárgyatlan Vkibe karol: karját vkinek a karjába ölti. Vö.: belekarol. Belém, beléd, beléje, belénk, belétek, beléjük karol. Bizalmasan a szomszédjába karolt.
2. tárgyatlan (építészet) <Földmunkánál> egy lapátnyi (ásónyi) földet egy karlendülettel továbbít. Hatvanszor is karolt, míg elkészült. || a. tárgyas (építészet, ipar, kereskedelem) <Szállító eszközről vmely szemcsés v. darabos anyagot> öt méternél nem nagyobb távolságra lapáttal v. kézzel ledob, lerak. Homokot, meszet, salakot, sódert, szenet, téglát karol vhova. || b. tárgyas (ritka, ipar, kereskedelem) <Szállításkor darabárut> karjával átfogva vhova visz. Dobozokat karolt a kiskocsira. Nagy üvegeket karolt a raktárba.
3. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Vkit átfog, átölel; átkarol.  Mintha párja mellé állították volna a karcsú testőrtisztet, midőn Szegedy Rózát táncba karolta. (Vas Gereben) A két gyermek az anyjára borulva zokogott, s az anya mind a kettőt magához karolta. (Gárdonyi Géza) Karolsz még, drága kicsi társam? (Ady Endre)
Igekötős igék: átkarol; belekarol; felkarol; körülkarol.
karoló.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT