karmol
karmol ige -t, -jon
1. tárgyas (Vmivel) karmol vkit, vmit: <személy, állat> körmét, karmát, ritk. vmely hegyes tárgyat úgy húz(za) egy darabon vkinek a bőrén, vmely testrészén v. vmin(ek a felszínén), hogy vonalszerű nyomot hagy, bemélyedést váj, esetleg sérülés(eke)t is ejt rajta. Véresre karmol vkit. A marakodó macskák karmolták egymást. Katica sikongatott, karmolta, lökdöste vissza a kezeivel. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas Karmol vkit, vmit: <hegyes tárgy, eszköz, dolog> mozgás közben egy darabon hozzáérve, vonalszerű nyomot hagy, bemélyedést váj, esetleg sérülés(eke)t ejt vkin, vkinek a bőrén, vmely testrészén; karcol (1b). A bokor, a cserje, a tüske véresre karmolt v. karmolta az arcomat, kezemet, lábamat. A cserjés véresre karmolta arcomat. (Ambrus Zoltán) Tán nem is ütni akarta, csak legyinteni; karmolni, vagy cirógatni, maga sem tudta. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben is) <Személy, állat> ezt szokta csinálni, ez a természete, tulajdonsága, ill. <hegyes tárgy, eszköz, dolog> alakjánál, anyagánál, természeténél fogva ilyen nyomot hagy, esetleg ilyen sérülés(eke)t ejt vkin, vmin. Hogy karmol ez a bokor, ez a tövis, ez a toll. Vigyázz, a macska karmol! A kedvessége … macskakedvesség. Simul, dorombol, … karmol. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben, ritka, tréfás, rosszalló) Idomtalan, ákombákom vonalakkal v. betűkkel, csúnyán rajzol, ír vmit; kapar (8). Nem is ír, csak úgy karmol összevissza. Itt van a jegyzékkönyvecském, amelybe … én karmoltam valami vázlatot. (Jókai Mór) Egész vasárnap egyebet se tett, csak a levelet karmolta. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: megkarmol; összekarmol.
karmolás; karmoló; karmolt.
