karmester
karmester főnév
Az a személy, aki a zenekart, ritk. énekkart betanítja és vezényli. Frakkos karmester; világhírű karmester. A karmester meghajolva köszönte meg a tapsokat. [Az emelvény] tetején a pesti hangászkarok egyik legnevezetesbikének karmestere állt. (Jósika Miklós) Az én fiam karmester … Szép nagy szakálla van … és prima viszta [= első látásra] dirigálja Wagnert. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): karmesterpálca; karmesterpult.
karmesteri; karmesterség.
