karistol

Teljes szövegű keresés

karistol ige -t, -jon (tájszó)
1. tárgyas és tárgyatlan Karcol, kapar, karmol; horzsol vmit. Ne karistold azt az üveget! Mi karistol úgy?  A dörzsölő fékezők karistolva csiszolták a kerekeket. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan Krákog, torkot köszörül. Erősen, folyton karistol.  Péter úr … karistolt, torkát ráspolá [= ráspolyozta]. (Jókai Mór) || b. tárgyatlan Karistol a torka: kapar a t.; vmi izgatja, kaparja a torkát.
2. tárgyatlan (ritka) Kaparó, csikorgó hangot ad; csikorog.  Kulcs nyikorgott a zárban, tolóretesz karistolt. (Jókai Mór)
3. tárgyas Nagyjában, gyorsan megfésül vkit, vmit; <hajat> kefével elsimít. Egy ócska fésűvel karistolja az üstökét. Karistold meg magad v. a fejedet!
Igekötős igék: elkaristol; megkaristol; összekaristol.
karistolás; karistoló.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT