karima

Teljes szövegű keresés

karima főnév ..mát, ..mája
1. <Kerekded, rendsz. üreges tárgyon> szélesebb, elálló szegély, perem. A kalap karimája; a fürdőkád karimája; a mosdótál karimája.  Zöldre kopott kabátban és egy karima nélküli kemény kalapban gúnyosan köhécselt. (Krúdy Gyula) A kapus, aranypaszományos sapkája karimájához emelve kezét, visszatisztelgett. (Kosztolányi Dezső)
2. (népies, költői) Vminek a kerülete, ill. kerek felülete. Az ég karimája: az égbolt alsó széle, látóhatár; a nap, a hold karimája: a n., h. tányérja.  Ne higgy magyar a németnek, … Mert ha ád is nagy levelet … S pecsétet üt olyat rája, Mint a holdnak karimája: Nincsen abban semmi virtus. (népköltés) Akkor bútt fel a nap az ég karimáján. (Arany János)
3. (műszaki nyelv) <Vmely cső végén> a kalap karimájához hasonló kiszélesedés, derékszögben elálló perem, amellyel a csövet egy másikhoz lehet erősíteni, illeszteni. Forrasztott, gyűrűs, hegesztett, menetes, öntött, szegecselt karima.
Szóösszetétel(ek): 1. karimahegesztés; karimaprés; karimapréselés; karimavas; 2. kalapkarima.
karimás; karimátlan; karimájú.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT