kárhozat
kárhozat főnév -ot, -ja (rendsz. egyes számban)
1. (vallásügy) <A keresztény vallás tanítása szerint> nem kegyelmi állapotban meghalt ember lelkének örök szenvedéssel járó bűnhődése. Örök kárhozat; kárhozat vár rá.
2. (átvitt értelemben, választékos) Gyötrelem; nagy baj; szerencsétlenség. Kárhozatba dönt vkit. Kizökkent az idő; – oh kárhozat! | Hogy én születtem, helyre tolni azt. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Sötét szememben kárhozat volt. (Juhász Gyula) || a. (ritka, költői) Romlás, pusztulás. Halálom, és e társaké Egy véres áldozat, Melyből a honnak üdv fakad, | Zsigmondnak kárhozat! (Garay János) Mert itt kárhozat van, itt le kell gyilkolni, Mindent, ami régi, ezeréves holmi. (Ady Endre)
