kardcsörtető
kardcsörtető [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (1945 előtt, rosszalló) Feltűnési szándékból v. elbizakodottan kardját csörtetve járó, hencegő, esetleg hetvenkedő, hányiveti <személy, főleg önkéntes, katonatiszt>. A korzón kardcsörtető önkéntesek sétálgattak.
2. (átvitt értelemben, politika, rosszalló) Fegyveres erejével, hatalmával kérkedő, fenyegetődző, követelődző, kihívó, harcias <személy, hatalmi csoport, cselekvés, magatartás, megnyilatkozás>. Háborút tervező, kardcsörtető imperialisták; kardcsörtető beszéd, szónoklat.
II. főnév -t, -je [e] (főleg többes számban)
1. (ritka) Kardcsörtető (1) személy. Én jövök szép csendesen a fal mellett, ez a kardcsörtető elém toppan, s a vállamra üt. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Fegyveres erejével, hatalmával kérkedő, fenyegetődző személy. A kardcsörtetők fenyegetései, kihívó hangja.
