karcsú
karcsú melléknév -n, -bb
Magas v. középmagas, nyúlánk, nem testes, derékban vékony, de nem sovány <személy, alak>. Karcsú leány, legény, nő; karcsú alak, termet. Szóláshasonlat(ok): karcsú, mint a ® jegenye, mint a ® nádszál. Setét kökény szeme, karcsu volt termete. (Tompa Mihály) Hold, nyári bál … | s a szélben – karcsú lányok – jegenyék. (Kosztolányi Dezső) || a. Vékony, kecses, könnyen átkarolható <emberi, főleg női derék>. Bizony csak meghalok | … Görög Ilonáért, | Karcsú derekáért. (népköltés) Karcsú derekát Kékellő zománcos páncél övezte át. (Arany János) Csak a derekad karcsú, mert hiszen fűzőben alszol. (Krúdy Gyula) || b. (választékos) Vékony törzsű, szárú, magasba nyúló <növény>. Karcsú fa, jegenye. Nő a karcsu kender. (Arany János) || c. (választékos) Hosszúkás v. magas, vékony, kecses alakú <kisebb tárgy>. Karcsú palack, váza. Ki hogy az volt Aminek énekelem, tudniillik férfi, mutatja Hátramaradt nagy kostöke, karcsú makrapipája. (Arany János) Legszebb volt az élet, amikor karcsú, hétdecis butéliákból … iddogáltuk borainkat. (Krúdy Gyula) || d. (választékos) Magasságához, ill. ritk. hosszúságához képest ízlésesen vékony, keskeny <építmény>. Karcsú minaret, obeliszk, torony. A kis Tiszán át karcsú híd vezet. (Juhász Gyula)
karcsúdad.
