karaván
karaván főnév -t, -ok, -ja
Afrika és Ázsia puszta, gyéren lakott vidékein teve- v. öszvérháton együtt utazó emberek, főleg kereskedők v. zarándokok csoportja. A karaván homokviharba került. Vándorolt az ifjú, barna homokpusztákon át, hol a karavánok nyomát a szétszórt tevecsontok szegik. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben) Személyeknek, járműveknek együtt, rendsz. hosszú sorban azonos cél felé vonuló csoportja, tömege. Egész karaván kísérte. Másnap korán hajnalban megindult a karaván a várrom felé. (Jókai Mór) Hetivásáros napok délutánján egész karaván az, amelyik a tanyák világába … megindul. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): 1. karavánkereskedelem; karavánközlekedés; 2. cigánykaraván; hajókaraván.
