kárál
kárál tárgyatlan ige -t, -jon (népies, hangutánzó)
1. <A kapirgáló v. enni kérő tyúk> elnyújtott, kissé érdes hangon folyamatosan szól. Ott künn tyúk kárál, szarka csörög. (Babits Mihály) Lompos tyúkja kárál a torsra … (József Attila)
2. (átvitt értelemben, kissé rosszalló) <Ember, főleg nő> feleslegesen jártatja a száját, sokat, lármásan fecseg. Ne kárálj már annyit.
Igekötős igék: belekárál; összekárál.
kárálás; káráló.
