kár
kár főnév -t, -ok, -a
1. Vkinek a tulajdonában, vagyonában beállott hátrányos változás; anyagi veszteség. Kárba megy, vész: elkallódik, felhasználatlan marad, nem lehet felhasználni; (népies) kárba megy a jószág: tilosba, más birtokában levő területre m., ahol (legelésével) kárt okoz; kárba ® veszett; kárban ® marad; saját kárán tanul: az elszenvedett veszteség óvatossá, figyelmessé teszi; helyrehozza a kárt; kárt tesz vmiben: árt neki; (tréfás) nem sok kárt tesz az ételben: nem eszik sokat; kárt vall. (szójárás) Minden kárban van vmi haszon v. minden kár haszonnal jár: minden rosszban van v. lehet vmi jó. Arra jég van, Hallga, hogy zúg! sok kárt tesz az a szomszédban. (Arany János) Úgy elmerűltél álomképeidben, hogy a rád bízott marha kárba ment. (Madách Imre) Kenyér s uborka az ebédjük mára | s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba. (József Attila) || a. <Vkinek egyéni v. társadalmi helyzetében, állapotában> hátrányos változás. Vkinek kárára válik vmi: <vmely szempontból, pl. testi-lelki fejlődésben, társadalmi előrejutásában> hátrányos helyzetbe juttat vkit vmi. Kárát ® látja vminek. Ő látja a kárát, ha így viselkedik.
2. <Vkinek a testi, lelki, szellemi állapotában> hátrányos változás. Egészségében kárt szenved; kárt tesz vkiben: megsebzi, testi épségét megkárosítja; (bizalmas, tréfás) nem sok kárt tesz(nek) v. tehet(nek) már benne: <nő> már nem ártatlan, nem szűz; (bizalmas, tréfás) nem sok kárt tesz v. tehet (már) a nőkben: <férfi> nemileg már gyenge v. tehetetlen; kárt tesz magában: <csak a jövőre vonatkoztatva> a) saját testi épségét megsérti. Fiam, vigyázz, hogy azzal az ollóval vmi kárt ne tégy magadban!; b) (népies, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) öngyilkosságot kísérel meg. Emberéletben nem esett kár: <vmely szerencsétlenség alkalmával> senki sem halt meg. Puha lábán nem teve kárt a talló. (Arany János) A kuruc vezér kardja nagyot csattant Ocskay László mellén, de nem tett benne kárt. (Jókai Mór)
3. (gyak. állítmányként) Kár, hogy …: sajnálatos (dolog), sajnálom, sajnálhatod stb., hogy … Kár, hogy nem jöttél velem. Kár, hogy így történt. Felelt a jó király: „ejnye bizony nagy kár, Mégis rosszul tetted, hogy róla hallgattál. (Arany János) Kár, hogy maga nem idősebb, hogy én szerethetném, ahogyan megérdemli. (Krúdy Gyula) || a. Felesleges, haszontalan, hiábavaló dolog (megtenni, csinálni vmit). Kár erről beszélni. Kár volt elmenni. Úgyis hiábavaló, kár … egy lépést is vesztegetni. (Mikszáth Kálmán) || b. Kár vkiért: sajnálatos dolog, hogy hátrányt szenved(ett) v. elpusztul(t) vki. Kár érte, hogy ilyen fiatalon meghalt. Kár volna azért a fiúért, ha nem tanulhatna tovább. De még kár lenne érettem talán, Ah, keblemben még annyi dal szunnyad. (Petőfi Sándor) || c. Kár vmiért: a) sajnálatos dolog, hogy v. ha elvész, elkallódik, tönkremegy vmi. Kár minden szem búzáért, ami az éréskor kipereg. Jól kitörlöm a tányért, kár minden csepp zsírért. b) nem érdemes vmire, nem ér meg vmit. Kár a fáradságért; kár minden ® szóért.
4. <Szójátékszerű kapcsolatokban a varjú v. holló baljóslatúnak tartott hangjának értelmezéseként.> Károg a varjú, az is azt mondja rá, hogy kár. Vörös Rébék … már mint varju, Egy jegenyefára űlt. | Akinek azt mondja: kár! | Nagy baj éri és nagy kár. (Arany János)
Szólás(ok): ld. benzin.
Szóösszetétel(ek): 1. kárbecslő; kárbejelentés; kárfelelősség; kárkimutatás; kárkívánás; kárlevél; kárlista; kármegtérítés; kármentés; károkozás; kárösszeg; kárösszeírás; kárpótlék; kárvallás; 2. árvízkár; aszálykár; egérkár; fagykár; hajókár; jégkár; molykár; nyúlkár; rovarkár; tűzkár; vadkár; vízkár.
