kaput [2]

Teljes szövegű keresés

kaput [2] mondatszó és melléknév (bizalmas)
I. mondatszó Vége van; tönkrement, elromlott. [Mi van a motorral?] – Kaput! [Jó még a cipőd?] – Dehogy! Kaput!
II. melléknév (rendsz. állítmányi használatban)
1. Tönkrement, elromlott, használhatatlanná vált <tárgy, dolog>. Na, ez is kaput lett! A töltőtollam végleg kaput! || a. Vminek v. ritk. vkinek kaput: vminek v. vkinek vége van; vmi, vki tönkrement, elpusztult. Annak már kaput!
2. (ritka) Teljesen kimerült, elcsigázódott <személy>. Sokat dolgoztam a múlt héten, most már egészen kaput vagyok.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT