káprázatos

Teljes szövegű keresés

káprázatos melléknév -an, -abb (választékos)
1. Vakítóan fényes; tündöklő, kápráztató. Káprázatos világítás. Káprázatosan ragyog a tó tükre. || a. Csillogó, ragyogó, mozgalmasan színpompás. Káprázatos díszlet, felvonulás, jelenet.
2. (túlzó) <Dicséretet kifejező jelzőként:> olyan, hogy szinte káprázatnak (2–4) látszik; hihetetlen, csodálatos, kitűnő, pompás, remek. A színész káprázatos játéka; az artista káprázatos mutatványa.  A creol nő ránézett két … szép szemével, s … táncolva, dalolva libegett el, mint valami káprázatos tünemény. (Jókai Mór)
3. (ritka) Olyan, ami káprázatot, érzéki csalódást okoz(hat); kápráztató.  Az életben józan Keményt mély rokonszenv vonzotta a káprázatos álmok felé. (Péterfy Jenő) A köd és pára nagy gomolyokban terjengve, szállt-szállt, … egy káprázatos szürkeséggé olvasztva össze mindent. (Mikszáth Kálmán)
4. Káprázatos gyorsan: rendkívül gyorsan.
káprázatosság.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT