káprázat
káprázat főnév -ot, -a v. -ja
1. (ritka) A szem megerőltetésének, ill. sokáig ható v. hirtelen, erős, vakító fénynek hatására fellépő látási zavar, a látóidegek csalóka játéka; káprázás. Új fénypont villan fel, kicsiny és sárga. Felvillan és eltűnik, talán nincs is, talán csak káprázat volt. (Nagy Lajos)
2. (választékos) Rendkívüli v. feszült lelkiállapotban, izgalomban fellépő látási érzékcsalódás; képzelődés, látomás, vízió. Ez merő káprázat. Ez csak káprázat lehetett. Eszem megállj, ne szédűlj, vén fejem! | Nem új csalódás káprázatja ez? (Vörösmarty Mihály) Pokolbéli káprázat, el veled! (Madách Imre) || a. (ritka, régies) Kísértet, szellem, látomány. Megállj, | Káprázat – | Ha van beszélni hangod vagy szavad: | Felelj! (Arany János–Shakespeare-fordítás)
3. (irodalmi nyelvben) A képzelet szüleménye, ábrándkép, képzelődés. Üres hírért, hiú káprázatokért odaadja kenyerét. (Jókai Mór) A káprázatok közt, amelyekben fiatal kora óta élt, ez volt neki az első valóság. (Mikszáth Kálmán) Haszontalan | gyermek a szellem, | ha testtelen káprázatok | szépségei felé mutat. (Szabó Lőrinc)
4. (ritka, választékos) Káprázatos (1a), ragyogó, mozgalmas, színpompás látvány. A pompás díszletek között előadott balett valóságos káprázat. Mint egy színes káprázat, olyan … eleven bennem még ma is ez a régi, ünnepi éjszaka. (Kaffka Margit) || a. (ritka, régies) Bűvölés, varázslás, varázslat. Ne nyúgodj, mig föl nem leled Helénát, | … holmi káprázattal csald elő. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
